Vörös Rébék

 

„Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón s elrepült –”
Tollászkodni, már mint varju,
   Egy jegenyefára űlt.
      Akinek azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár:
         Hess madár!

Ő volt az, ki addig főzte
   Pörge Dani bocskorát,*
Míg elvette a Sinkóék
   Cifra lányát, a Terát.
      De most bezzeg bánja már,
      Váltig hajtja: kár volt, kár!
         Hess madár!

Pörge Dani most őbenne
   Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
   Orrával a küszöbön.
      Pedig titkon oda jár,
      Szép asszonynak mondja: kár!
         Hess madár!

Cifra asszony színes szóra
   Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
   Háborodást, házi bajt,
      Nem vagyok én csapodár.”
      Rebi néni mondja: kár!
         Hess madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
   Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
   Erősítse a szived:
      Szépnek úgy nem tenni kár!”
       - „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
         Hess madár!

Háborúság, házi patvar
   Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
   Pörge Dani tűri még.
      A bölcső is ott van már:
      Künn egy varju mondja: kár!
         Hess madár!

„Asszony, ördög! vidd apádnak
   Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
   Útra meglövöm neked.”
      Varju azt se mondja: kár!
      El sem is rebbenti már:
         „Hess madár!”

Híre terjed a helységben:
   „Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjut lőtt
   S Rebi néni leesett!”
      Rebi lelke nem vón’ kár:
      De, mint varju, visszajár
         Hess madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
   Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
   Keskeny pallón átmegyen.
      Szembe jött rá a kasznár.
      Varju elkiáltja: kár!
         Hess madár!

Keskeny a palló kettőnek:
   Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
   Nagyot csobban valami.
      Sok eső volt: mély az ár.
      Varju látja, mondja: kár!
         Hess madár!

Bujdosónak kín az élte;
   Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt* vesz kezébe,
   Hajtja éh: „megállj, görög!”
      Varju mind’ kiséri: „kár!...
      Fennakadsz te, szép betyár!”
         „Hess, madár!”

„Most ebédre, hollók, varjak
   Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
   Azzal elbánok magam.”
      Fekete volt, mint bogár:
      Asszony ott sír: „mégis kár!
         Hess madár!” -

Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
   Száll a lelke, vég ne’kül;
      S kinek ő azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár.
         Hess madár!

 1877

 

Jegyzetek

A ballada először ezzel a jegyzettel jelent meg: „A helyi népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes boszorkányról, hogy t.i. általment a keskeny pallón, ott varjuvá vált s elrepült. A többit én toldtam hozzá. – Szerző.” A nagyszalontai Veres Rebeka 1808-as boszorkányperének az iratait közölte: Béres András: Arany János „Vörös Rébék”-je és nagyszalontai Veres Rebeka boszorkánysága. ItK 1971. 731-735. A versben megmutatkozó Heine-hatásokról lásd Heller 1920. 375-375.

Az első két sorhoz azt is hozzáfűzte: „E két sor népmondai töredék.”

addig főzte / Pörge Dani bocskorát – a néphitben megőrződött szerelmi rontások egyik fajtája: ha valaki nem viszonozza a szerelmet, akkor a bocskorának megfőzésével lehet elérni a kívánt hatást.

felvont sárkányt – ti. pisztolyt; a sárkány itt: a felhúzott elsütőszerkezet.