A Haemus* ormán s a Dunánál,

   Ím, óriások harca foly:

S az én múzsám – kisebb magánál –

   A porba’ játszik, ott dalol.

Hát hol van a magasztos ének,

   Mely a győzőt* megilleti:

Hogy két világra* zöngenének

   Neve méltó dicséreti?

Hol a lant, melynek húrja váltson,

   S ne a nagy tetteknél alább?

S a harc zaján is túlkiáltson:

   „Csak diadalra!... csak tovább!...”

Ki zsarnok volt s Európa réme*,

   Most ezt nagy rémtől* menti meg,

S a népszabadság szent nevébe’

   Övé a zászló, mely lebeg.

Mert így jutnak, idő lejártán,

   Magok a szerencsétlenek

Szabadsághoz, kik most a sárkány

   Szemétől megszédültenek.

Elvész, bizony, varázsa, bűve,

   Mikép hatalma megtörött,

S ez a győzelmi zászló műve,

   Mely leng a vérmező fölött.

Azért e zászlónak dicsőség!

   S magyar ajakról kétszeres!...

Ha volna költő - volna Ő még,*

   Kit vágyunk holtan is keres!

De én lantom bágyadt idegjét

   Addig feszítni nem merem,

Habár olykor elhagyja szegjét

   S unalmat űzni dalt terem.

S nem szólok népem – a magyarhoz,

   Tán meg sem ismerné szavam;

A szebb napnak, mit e vihar hoz,

   Örűlök csendesen, magam.

Szabad, egy még érző tetemnek*,

   Sírig szeretni a honát:

S e diadal-nap életemnek

   Megaranyozza alkonyát.

1877.09.21.

Jegyzetek

Plevna: Bulgáriai város (mai nevén: Pleven), amely körül az 1877-es orosz-török háború alatt véres csata folyt, a törökök több orosz támadást is sikeresen visszavertek, bár végül december 10-én (másfél hónappal a vers megszületése után) mégis megadták magukat az ostromló oroszoknak.

Haemus – a Balkán-hegység ókori neve.

a győzőt – Oszmán pasa török hadvezért.

két világra – tudniillik az Ó- és az Új-Világra, azaz Európára és Amerikára.

Európa réme – tudniillik a török birodalom.

nagy rémtől – Oroszországtól.

volna Ő még – Petőfi Sándor.

tetemnek – testnek.