Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,

Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,

Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjem:

Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.

– Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.*

Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,

Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:

Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,

Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!

Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,

Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:

Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!

Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.

Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:

Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!

Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:

Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,

Kocsmaházba térek egy ital bor végett;

Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,

Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:

Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,

Megszokná az ember végre föl se venni:

Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,

Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;

„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,

És a cigány húzza, áldja meg az Isten;

Könnye pergi át a barna ábrázatot...

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,

Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;

Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:

Majd olvas belőle egykor unokátok

Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.

 – Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,

Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.

Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,

Korántsem gyanítva, milyen igazam van:

Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,

Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

1850

Jegyzetek

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig – utalás az 1848-49-es szabadságharc helyszíneire: Versec a délvidéki hadjárat egyik színtere volt, a szolnoki csata 1849. március 5-én, az isaszegi április 6-án, a váci április 10-én zajlott.