Juliska sírkövére

 

              I

 

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt;

S megnézve bátran a halált,

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi útakon,

Egy volt közös, szent vígaszunk

A LÉLEK ÉL: találkozunk!

 

              II

 

Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám!

    Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd.

Benne mi kárpótlást keresünk nő, néne, leányért;

    Jaj neki: búra ha nő, hol keres édesanyát!

 

1865