Szilágyi Tibor

színművész

Budapest, 1942

Díjak és kitüntetések: Jászai Mari-díj (1975); Érdemes művész (1982); Tévé- és filmkritikusok díja (1983); SZOT-díj (1984); Ajtay Andor-emlékdíj (1985); Kiváló művész (1987); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002); Kossuth-díj (2007); Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2010).

Szilágyi Tibor

                      Arany-belépő Szilágyi Tiborral – videó

 

1960-ban érettségizett a József Attila Gimnáziumban, 1960–1961 között segédmunkásként dolgozott, majd felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1965-ben végzett.

1965-ben, színművész diplomájával kezében először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, majd 1968-ban átment a veszprémi Petőfi Színházba. 1969-től játszik Budapesten: 1973-ig a Thália, majd 1977-ig a József Attila Színház társulatához tartozott. Ekkor szerződött a Nemzeti Színházhoz 2 évre, innen 1979–1990 között a Vígszínházba ment. Ezt követően ismét a József Attila Színházban játszott, majd 1991–1997 között szabadfoglalkozású színészként lépett a színpadra, végül 1997-ben csatlakozott az Új Színházhoz. 2000 és 2002 között megint szabadúszóként tevékenykedett; 2002-től a Budapesti Kamaraszínház tagja, 2003–2007 között pedig a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója volt. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja.

A színház mellett számos filmben és tévésorozatban is szerepelt, illetve a rádióban is gyakran hallható a hangja. Szinkronszínészként legtöbbször az ő hangján szólal meg többek között Philippe Noiret, Jean Reno és Walter Matthau.

Két könyve jelent meg eddig: 2009-ben az Emlékszilánkok és 2011-ben a Gondolatmonológok. Élet, színház, élet (2011). Csáki Judit 1 420828 0076 – Közelkép Szilágyi Tiborról címmel írt róla könyvet.