Arany János Erdélyi Jánosnak (1847)

 Nagyszalonta, 1847.01.30.

 

Tekintetes Titoknok Ur!

     Vévén becses sorait a Tekintetes Urnak, sietek ezennel válaszolni, mikép a múlt évben jutalmazott pályairatot még múlt év december 31-dikén tekintetes Szabó József geszti lelkész ur szives közbenjárásával élvén, átküldöttem Gesztre, mivel ugy valék értesíttetve, hogy méltóságos Tisza család mindjárt az év első napjaiban Pestre indúland. Azonban, a mint későbben tudtomra jött, az indulás egészen folyó hó közepe tájáig elmaradt s igy művem, az egész hónapon át hiában veszteglett; melly időt, ha egyéb javításra nem, legalább tisztázásra fordítanom jól esett volna.

     Toldim sorsa iránti tudósítását a Tekintetes Urnak hálás köszönettel veszem; de bármennyire is örűlök is nem remélt szerencséjén: meg kell vallanom, hogy e művemben is érzek kisebb nagyobb hiányokat s erőtlenségeket; mellyeket hogy idejében kipótolhassak s megjavithassak, bátorkodom egész tisztelet- s bizodalommal fölkérni a Tekintetes Urat, hogy annak, mihelyt lehetséges lesz, kezemhez jutását eszközleni kegyeskedjék.

     Ki alázatos tisztelettel maradtam

        Tekintetes Titoknok Urnak

                                                                                                alázatos szolgája

                                                                                                    Arany János