Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója*
Mind fölment már viganóra*.

De az apja mégse’ bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.

Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát* kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár* meg el se csapja.*

Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben* a leánya.

Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.

Mi lelt téged szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?

Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.

Panni nem szól, görnyedve űl,
Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.

1847

Jegyzetek

tinója – tinó: herélt, hízásra fogott bikaborjú.

viganóra – viganó: egybeszabott, női felsőruha.

vékát – gabona tárolására szolgáló, kb. 20-30 liter űrtartalmú edény

kasznár – uradalmi tisztségviselő.

el se csapja – ti. nem simítja le a púpozottan megrakott vékában a gabonát.

Nevelőben – (itt) a nyilvánosház ironikus körülírása.