Naturam furcâ expellas  

 

Gyermekkoromban felköték

A színben egy nagy tökharangot,

A mely ugyan nem ada hangot,

De máskép vígan működék;

Megvolt a súlya, lódulása,

Kötelét hogy jól visszarántsa

S vele a kis harangozót; -

Szóval: csinált kommóciót*.

 

„No, mondám, majd ha nagy leszek,

Valódi harangot veszek

És azt egész nap kongatom

Saját kényemre, szabadon.”

 

Így kongatom most úntalan

E verseket – bár hangtalan.

 

1877.07.09.

 

Jegyzetek

A cím egy Horatius-sor első fele (Epistularum I, X. 24.); teljes szövege: Naturam furcâ expellas, tamen usque recurret (nyersfordítása: Hiába akarod a természetet kibottal verni, mégis mindig visszatér).

commotiót – mozgás, mozdulás (latin).