Mária! bűneid meg vannak bocsátva

 

 Oh, ne sujtsák a szelid nőt

   A morál kemény szemöldi,

Hogyha női hívatását

   Méltatlannak is betölti.

 

Láttam ily nőt esni porba

   Mivel férjét nem hagyhatta;

Elkisérte a nyomorba,

   El a bűnbe, gyalázatba.

 

Védangyalkint állt fölötte

   S míg tehette, védelmezte;

Mikor erre gyönge volt már,

   Hozzáromlott: úgy lőn veszte.

 

Mint a hű eb – kész urával

   Elbujdosni, száműzött lesz;

Macska ott marad a háznál:

   Új gazdát nyal, egeret les.

 

1877.07.22.