Mindenki annyit ér, ahogy

   Betölti hívatását:

Nézd ezt a vén ujsághordót:

   Becsűlöm a szokását.

Hajnalba’ már lót-fut szegény,

   Öllel van a csomagja,

S mit nem csinál – kit nem kinál,

   Míg számonkint eladja.

Nem kérgesült bürokrata

   Ő, aki – mintha ebnek –

Úgy dob feléd egy szót, irást,

   S fittyet hány a tömegnek.

Ő nyájas, emberségtudó,

   Megadja tituládat*:

„Méltóságos” – „nagyságos” úr –

   Amennyiről beláthat.

S hogy tudja kötni a gonosz!

   Látszik, nem mái gyermek:

„Tessék, uram! győz az orosz „–

   Kiált oda egy szerbnek;

„Tessék, uram! nyolc az ezüst,

   Napoleon* meg tíz ma.”

„Győztünk, uram! mi, a török...”

   Ha térdig ér a csizma.

„Kisasszony! a FŐVÁROSI...

   Van benne hír, novella „ –

„Ifj’úr, ni, hogy’ áll Gorcsakoff*

   Tótágast*, mint egy vella!...”

Ha nincs vevő, olvas maga

   Egy harapást s tovább megy,

Hogy, majd ha lesz, ajánlattal

   Megint győzhesse a begy.

Elkérkedik negyvennyolccal,

   S nem hiszi, hogy hihetlen,

Hogy ő akkor több hirlapot

   Árult el a „szigetben”*.

„Igaz, még csak suhanc valék,

   De a torkom hatalmos:

»Friss MÁRCZIUS-ból«* száz forint

   Egy estve, itt, uram! No’s?...”

De van mégis, kit ő lenéz,

   Gyűlöl, nem méltat szóra,

Haragszik rá, mint borbély az

   Ön-beretválkozóra:

Ez „piszkos” ember, akire

   Ránézni is utálat:

Nem egyenkint vesz hírlapot,

   Hanem – évszámra járat.

1877.08.25. 

Jegyzetek

tituládat – címedet, rangodat.

Napoleon – ti. a Napóleon-arany.

Gorcsakoff – Alekszandr Mihajlovics Gorcsakov herceg (1798-1883), 1854 és 1856 között az orosz cár bécsi nagykövete volt, 1856-tól 1882-ig külügyminiszter.

Tótágast – Gorcsakov tudniillik gyakori témája volt az élclapoknak amiatt, hogy kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánt járó táncosnőit.

a „szigetben” – „Margit”. Arany jegyzete a Kapcsos Könyvben.

„Friss MÁRCZIUS-ból” – a Márczius Tizenötödike című hírlap volt az első 1848-ban, amelyet újságárusok terjesztettek, s nem kizárólag előfizetés útján lehetett hozzájutni.