ELSŐ

Lyányok, lyányok: lakodalom,

Oh, be sok szép népe vagyon!

Sok fehér ing: bő az ujja,

Libeg-lobog, ha szél fujja.

                 MÁSODIK

Sem hegedű, se cimbalom,

Beh szomorú lakodalom!

Mintha orruk vére folyna –

Dehogy lennék menyasszonya!

                HARMADIK

Jaj, ki vágyna menyasszonynak,

Akit harangszóval hoznak!

Gyászos ének búg előtte:

Sírva mennek esketőre.

               NEGYEDIK

Nem menyasszony, – vőlegény volt:

Hat legény hoz zöld koporsót,

Apja, anyja sír előtte,

Keserves a menyegzője.

              ÖTÖDIK

Apját, anyját jól ismerem,

Megmondanám, de nem merem,

Mert a szívünk megdöbbenne...

Egyikünké megrepedne.

             ELSŐ

Lyányok, lyányok, vegyetek fel

Fehér ruhát s jőjetek el

Ma csak halott-látni*,... holnap

Kivinni zöld koporsómat*.

1847

Jegyzetek

halott-látni – azaz a gyászoló család házánál felravatalozott halottat megtekinteni s tőle búcsút venni.

zöld koporsómat – „Szokás néhol az ifjan elhúnytnak koporsóját zöld színre festeni, s halálát ezzel mintegy megszépíteni. A halottvivők ily esetben a kimúltnak legény- vagy leánytársai, ünnepi öltözetben.” Arany jegyzete; vö. még Balogh József: Egy „lakodalmas temetés” Aranynál. Ethn 1928. 39-40.