Ablak alatt

A pünkösdi rózsa,

Kezd egy kicsit

Fesleni bimbója:

Kékszemű lyány,

Válogat belőle,

Koszorúnak

Holnap esküvőre.

Reménykedik

Egy kis méh az ágon:

Szép eladó,

Jaj, ne bántsd virágom!

Ezt az egyet

Magamnak kerestem,

Alig hasadt

Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:

Te bohó kis állat!

Lelsz te rózsát

Nem egyet, ha’ százat,

Holnap is nyit,

Holnap is eljössz te

Csak ne kívánd

Ami legszebb közte.

Mond a kis méh:

Szőke szép hajadon,

Neked Isten

Hű szeretőt adjon!

Nem sok amit

Kívánok tetőled:

Ne szakaszd le

Az én szeretőmet.

Felel a lyány:

Dehogynem szakasztom!

Dehogy leszek

E ne’kűl menyasszony!

Koszorúmban

Ezt fonom előre,

Úgy vigyenek

Holnap esküvőre.

El se mondá,

Nyult a szép bimbóhoz,

Hogy letörje

A virágcsomóhoz.

A szegény méh

Rárepűlt kezére,

Csókot adni

Annak a fejére.

„Hess te gyilkos!

Ne bocsáss fulánkot:

Leszakasztám,

Vigyed a virágod.”

„Szép menyasszony,

Már nekem mi haszna!

Koszorúdnak

Híja lesz miatta.”

Koszorúdnak

Híja lesz miatta -

Ezt a kis méh

Keserűn mondhatta,

Mert a szíve,

Hiába parányi,

Nagyon tudott

A virágért fájni.

S a leánynak,

Hiába kiáltott,

Szeme alá

Üti a fulánkot;

Szegény bogár!

S maga haldokolva

Félreült, egy

Rozmarin-bokorra.

Szép menyasszony

Jajgat a sebével,

Esküvőre

Sem mehet szemével:

Holdfogyásig

Dagadt lőn a tája...

Azalatt meg

Elhagyá babája.

1847

Jegyzetek

A versben felhasznált toposzokról lásd Fórizs Gergely: A méh románca. Arany János virágfájdalma. ItK 1999. 671-687.; ehhez kapcsolódik: Géczi János: Megjegyzések Arany János korai rózsajelkép-használatához. ItK 2000. 784-790.