1867

                  1

 Azt beszélik, rendjelt kaptam –

Nem vetettem, mért arattam?

                   2

 Ami benne fényes:

   Az irodalomé;

Ami benne kényes:

   Egyedül magamé.

                  3

             Máskép

Fénye, ragyogása... (ha van.)

   Az irodalomé;

Gyanúsítása... (a’ van.)

   Egymagamé!

                  4

Járnak hozzám méltóságok,

Kötik rám a méltóságot:

„Megbocsásson méltóságtok,

Nem érzek rá méltóságot.”

                  5

Csillagot, keresztet noha rám aggattok,

Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.

                  6

                  Ad notam:

                  Ég a kunyhó,

                  Ropog a nád…

   Kis keresztem

   Hogy szereztem?

Feleljétek ezt, ha kérdik:

Elkopott a lába térdig.

                  7

    Régi dal; új szöveg

Székács, Arany, Szilassy

S hazánk több ily pimaszi

Keresztekért akarnak

Sírt ásni a magyarnak!

                  8

           Hiúságom!

           Ad notam:

           Minek az a pörge kalap

           Ha a legény csak egy falat

           Csillagom, galambom!

Minek nekem a rendjelek?

Szamárháton bársony nyereg?

   Csillagom, galambom.

Minek nekem az a kereszt?

Disznóorra arany perec?

   Csillagom, galambom.

                  9

A szomorú kinézésű lovag

A hiúság gőzi bánt-e?

   Hogyne, arra van nagy ok:

Pegazusom Rozinánte,

   Magam Don Quixote vagyok.

                  10

Ha békülnek, határt hánynak,

Egy suhancra jó sort vágnak:

Én is, amit sorsom rám mért,

Elszenvedem – a hazámért!

                  11

Ha én egy jót alhatnám –

Száz keresztért nem adnám.

1867

Jegyzetek

A versek arra az eseményre utalnak, hogy Aranyt 1867-ben a Szent István-rend keresztjével
tüntették ki. A kitüntetést elfogadni nem akaró költőt Eötvös József kultuszminiszternek és Wenckheim Béla belügyminiszternek személyesen kellett meggyőznie arról, hogy ne utasítsa vissza a megtiszteltetést.

7.

Székács József evangélikus püspök és Szilassy György földbirtokos kitüntetését a Hon 1867. jún. 12-i száma egy hírben közölte.
Az egykori kortesnótát applikáló rímjáték közköltészeti előképét lásd Bán-Julow 1964. 165.

11.

A kritika kiadásról írott bírálatában Vargha Balázs tette szóvá (Voinovich Géza szóbeli közlésére hivatkozva), hogy ennek a versnek létezett „gorombább változata is.” Vargha tudomása szerint az eredeti szöveg ez volt:

                                                  „Ha én egy jót fingathatnám,
                                                  Száz keresztért nem adnám.”

Megjegyzendő, hogy még Vargha Balázs is kipontozta az első sor igei állítmányát („f..gathatnám”); itt értelemszerűen kiegészítettük. Vö. ItK 1956. 366. A versikének egy négysoros változatát - szájhagyomány alapján - Tóth Béla közölte:

                                                   „Fogfájásban szenvedek,
                                                  Érdemrendet küldenek;
                                                  Hej ha egy jót alhatnám,
                                                  Száz ily rendért nem adnám.”

A változatot újraközlő Szilágyi Ferenc szerint a „fogfájás” szó eufémizmus a „hasfájás” helyett, s fölteszi, hogy „ennek megfelelően az alhatnám helyén is drasztikusabb ige állt az eredeti szövegben”, de nem nevezte meg, mire gondolt (Szilágyi Ferenc: Egy Arany-szösszenet ismeretlen eredeti szövege. It 1979. 436-440.).