Pest, 1849.05.17.

   Kedves barátom, oly csapások érnek, melyek megsemmisítenének, ha csupán fiú volnék s nem férj és apa is. Alig egy hete, hogy megtudtam apám halálát, s holnap anyámat temetjük el, azt az anyát, kinél jobbat soha nem teremtett az isten, s kit én úgy szerettem, mint soha anyát nem szeretett senki. Sem apám, sem anyám többé! s e két csapás oly hirtelen jött egymás után!...  Egészséges-e fiam? írd meg ezt a legelső postai alkalommal. Leveledet címezd a pesti térparancsnoksághoz; Kerepesi út, Mátyás-fogadó. – Budát ostromolják a mieink, de még nem vették be. – Őrnagyi lemondásomat nem fogadták el; három hétre szabadságot adtak, itt töltöm-e azt el, vagy máshol? nem tudom; most átaljában semmit sem tudok. Lovászom csak maradjon a lóval Szalontán további rendelkezésemig; adj neki vagy hat pengőforintot. Hát te végeztél-e valamit a minisztériumnál? írd meg ezt is. Én nem tehettem érted semmit, mert azon vettem észre magam, hogy nagyon kegyvesztett ember lettem, amiről máskor bővebben. Isten veletek! ölelünk, csókolunk benneteket... írj tüstént!

                                                                                           barátod

                                                                                        Petőfi Sándor