Pest, 1847.06.18.

Imádott Jankóm!

     A te lelked a Krisztus lelke volt. Elég erről ennyi. – Illyés uramat Túron elkergettem gorombaságai miatt, és négy nap alatt értem Pestre esőben és szélben, hanem ezt te kutyába se vedd, valamint én nem vettem, mert hiszen: vidi alios ego jam ventus!..[1] Ponciustól Pilátushoz lótottam futottam Toldiért (vagy Tholdyért?[2]) míg megkaptam. Tíz példányt adtak. Hatot megtartok, négyet elküldök a legközelebbi alkalommal. Már nem megyek a külföldre; nincs annyi lelkem, barátom, hogy Juliskámat oly távol hagyjam, nem lehet; aztán meg Emich is fene sovány alkut akar tenni költeményeimre, melyeket örök időre szándékozom eladni neki. Ezt tudva, hogy nem fogok utazni, még nálad maradhattam volna, de ki tudta?... Számtalanszor gondolok rátok, szeretteim, és azt gondolom: vajha oly boldog lenne az én családi életem, mint a tiétek, mert annál boldogabb már nem lehet. Csókold összevissza nevemben komámasszonyt, gyermekeidet és magadat. Lacinak pedig mondd meg, hogy ne sírjon, mert egyszer csak azt veszi észre, hogy ott termek s még nagyobbat vágok a fenekére, mint a minap; akkor aztán majd sírhat. Felelt-e már Tompa Mihály bátyám őkegyelme és mit felelt? most írok neki is a jövő évi Életképek ügyében. Hát arra a levélre mit mondasz, amit Vahot Imre írt hozzá? ez koronája ostobaságának atque[3] pimaszságának. Ha egy szót sem írt volna többet, ebből ki lehetne ismerni veséjéig és májájáig. Leveledet mindig örömmel, lelkesedéssel veszem, de csak úgy ha nem frankózod.[4] Hagyd el ezt a szamár falusi tempót. Én restellek itt bejárni a postára s ott várakozni, míg rám kerűl a sor, hogy kifizessem. Isten veled, isten veletek!

                                                                                               igaz barátod

                                                                                                                Petőfi Sándor

                                                                                                                                (fordíts)

        A „Hazánk”-ba pedig szabad és kell írnunk. Jókay maga is dolgozik bele. Petőfi

____________________________________
[1] láttam én már más szeleket is (Cicero Piso elleni beszédéből)
[2] Toldy Ferencért
[3] és
[4] bérmentesíted