Kolozsvár, 1860.01.15.

Kedves barátom!

     Ide zárva küldök egy költeményt s két első czikknek valót.[1] Ez utóbbira nézve figyelmeztetlek, hogy csak változtatás nélkül engedhetem meg közlését; eléggé szeliditettem, eleget kihagytam belöle, ha még tovább is nyirbálnom kellene, megalázva érzeném magamat. Ha igy sem használhatod, tudósits róla a nyilt postában.[2]

     Örvendek, hogy lapod legelébb is ellenem kezd polemiát.[3] Igy legalább nem mondhatják, hogy a Figyelő nehány kritikus szövetsége egy csoport iró ellen. Minden esetre felelni fogok Szász Károlynak, még ma megirom, s holnap vagy holnapután felküldöm hozzád. Ki fogod-e adni? Kérnélek rea. [!] Nem egyszer hagytam szó nélkül, a mit ellenem irtak, bár egy megtámadott kritikus egészen más helyzetben van, mint egy megtámadott költö. De itt lehetlen hallgatnom, már csak azért is, hogy birálatomra, melyre Sz. K. hivatkozik, már alig emlékszik valaki s a dolog nem egészen úgy áll, a hogy ő irja.

     Brassai bácsit eleggé [!] nógatom. Most valami uj czikken töri fejet.[4] [!] A pénz ügyében kivánatod szerint szóltam vele.[5] Úgy nyilatkozott, hogy nem vár lapodtól valami fényes honorariumot s megelegszik bármily csekélységgel.

     Lapodra nehány megjegyzésem volna, de most csak egy párra szoritkozom. A mit te irsz, mindig megismerem. Birálataid közt legjobbnak tartom a "Pörös atyafiakról" irottat.[6] Ez barátom a legjobb regénybirálat, a melyet nálunk valaha olvastam. Nem kedvkeresésböl mondom. Lapod iránt senki sem szigorubb, mint én s hibáztatnom kell, hogy egy s más napi kerdésben [!] igen lanyhán, igen félénken viselitek magatokat.

     Novellam készül, vagy jobban mondva egy helyett kettőt irok. A melyik jobb lesz, azt küldöm fel. Nem sokára biralatokat is venni fogsz tölem.[7] Ne veszitsd el a reménységet bennem!

     Csengerynek, kit udvözlök, [!] mond meg, hogy gr. Mikó várja röpirata kijöveteletét s kéri a költségek jegyzéket.[8]

                                                                                                                     barátod

                                                                                                                     Gyulai Pál

Nöm velem együtt köszönti nödet és Julcsát.

________________________________________

[1] Arany ekkor a Szépirodalmi Figyelőtt szerkesztette. A küldött vers A bujdosó lehet, a két cikk pedig a Néhány szó a kritikáról, két részletben.
[2] a szerkesztői üzenetek rovatban
[3] Szász Károly vitatkozott Gyulaival.
[4] Brassai Sámuel Mégis valami a fordításról c. cikksorozatáról van szó.
[5] Arany a Brassainak járó honorárium kérdését vetette föl
[6] Arany: A pörös atyafiak. Regény. Irta Vas Gereben.
[7] A Szépirodalmi Figyelő I. évfolyamába Gyulai nem írt bírálatot
[8] Mikó Imre Irányeszmék c. röpiratáról van szó (Pest, 1861)