Arany János Gyulai Pálnak(1861)

Pest, 1861.02.01.

 

Édes Palim!

     Vettem a verset -- azóta te is -- köszönöm.[1] A czikket adni fogom változtatás nélkűl.[2] Hát a Brassai bácsi czikke -- a kritika hasznát is kétségbe vonja, még is közlöm.[3] Most a tiéd és övé főczikknek előre van; e részben tehát nincs pillanatnyi szorúltság: de bezzeg a kritikák! Én Csákról irtam, -- nem mertem kiadni, elküldtem Szásznak. [4]Károly nekem a jobb kezem, mert hamar dolgozik, s ha kell mindig. Most rám haragítom -- mert a birálat őszinte. De nem adom, ha ellenzi, s ez tán élét veszi az apprehensiónak.[5] -- Beszélhetsz te az apró kritikák, a napi dolgok ellen! Ki irja? Mióta várom azt a jó-hosszú listát, melyet igértél! Rögtönzünk, a hogy lehet. A novella dolgában is úgy vagyok, hogy nem tudom mit adok, ha e kezdői kisérlet -- melyben semmi cselekvény nincs -- elfogy.[6] Jókai igért volt, igérte bizonyosan, márol [!] holnapra biztatott: én hittem neki. Midőn kenyértörésre ment a dolog, midőn a körmömre égett, nemcsak, hanem a körmöm is égett, akkor mondta ki, hogy biz ő nem ir. Mondanék egy anecdotát a czigányról mely az én szerkesztésemhez nagyon hasonlit. A czigány lopni ment egy udvarba. A gazda álmosan kijött a házbol, [!] bizonyos dolgát elintézni, melyet a scherblitlen[7] magyar szobában nem végezhet. A czigány megrezzent s lekuporodott egy tehén-hulladékra. ,,Mit csinálsz ilyen amolyan?" -- Hát bizs én s-[za]r-[o]m, nemzetes úr. ,,Hiszen száraz az" -- riad a gazda, felrugván az izét. ,,Jáj, nemzsetes úr, a gazdag olyat s–[zari]k, a milyet akar, a segény, a milyet tud.["]-- Én is csak olyan lapot szerkesztek, a milyet tudok.

     Mind ezekből az lóg ki, hogy ha te nekem 8ad nap alatt (e constitutionalis[8] határidő épen korszerű)

     1.) Azon két novellának ha csak egyikét is beküldenéd;

     2.) Azon zsákszámra igért apró ismertetésből csak nehányat lieferalnál[9]

     legmélyebb hálára és honoriáriumbeli adósságra köteleznéd, a te szép versedet bámulva szerető

 

                                                                                                                  barátodat

                                                                                                                     Aranyt.

 

     Marikát és Arankát[10] (nini druszám) csokoljuk, téged is, ha jó leszesz.

     Való biz a! gr. Károlyinál[11] az irói segélypénztár ügyében tanácskozván -- suttogtuk egymás közt, hogy e (20,000 ftal indúló) társaság nem sok dolgú, s tisztességes fizetésű titkárjaul senki sem volna érdemesb egyéniség, mint Gy.[ulai] P.[ál] --

     S való biz a! Hát a Kisfaludy-Társaság mit vétett? Az a felhivás a népdalok ügyében nem volna még kész?[12] S az a székfoglaló? melynek nem kell ám a ,,Katona" hosszúságával és mélységével birnia. Köszöntöm Brassai bácsit, Szabó Károlyt, Fekete Misit, Gáspárt, Takácsot.[13] --

 

_______________________

[1] A bujdosó címűt
[2] Néhány szó a kritikáról
[3] Mégis valami a forditásról  
[4] Szász Károly Trencséni Csák c. művéről. Az utolsó rész végén Arany közölte Szász Károly nyílt levelét, amely elismeri a bírálat igazát.
[5] neheztelésnek
[6] Zilahy  Károly: Csalfa álmok, tört remények
[7] edény nélküli
[8] megegyezés szerinti
[9] szállítanál
[10] Gyulai feleségét és lányát
[11] Károlyi Sámuelnél
[12] Gyulai Pál a Kisfaludy Társaság 1860. okt. 25-i ülésén indítványozta a népdalok, mondák és közmondások gyűjtését, s ígérte, hogy elkészíti a közönséghez intézendő fölszólítást a legközelebbi rendes ülésig (nov. 29.)
[13] Fekete Mihály 1860 végétől a Korunk szerkesztője Kolozsvárott, ahol 1862-től Gyulai utódja a ref. kollégium magyar irodalomtörténeti katedráján. –Gáspár János  az 1850-es évek első felében a kolozsvári ref. kollégium magyar nyelv és irodalom tanára, 1856-tól 1869-ig a ref. teológiai kar és a tanítóképző igazgatója. – Takács János a kolozsvári ref. főgimnázium fizikatanára, majd igazgatója.