Arany János Gyulai Pálnak (1858)

Nagy-Kőrös, 1858.04.11.

 

Kedves barátom!

     Nem tudom, mi volt nagyobb: a meglepetés-e vagy az öröm, melyet leveled nekem okozott; annyi áll, hogy mindkettő igen nagy volt, nagyobb mintsem azt tentával ki lehetne fejezni, annálfogva nem is kisértem meg, hanem szerencsét kivánok a lépéshez. Mint irod, de ha nem irnád is, tudom képzelni, erős harczon mentél keresztül, mi előtt e nagy fába vágtad fejszédet, meggondoltad elejét végét, s kiösmerted azt, kivel pályád hátralevő részét meg akarod futni. Részemről -- illetőleg részünkről, miután nem láttam okát, mért csináljak belőle titkot családom előtt -- rosz sejtelemnek árnyéka sem merűlt fel a tett lépés irányában, sőt hiszszük, hogy ez életedre oly fordúló pont lesz, mely nem roszra, hanem jobbra vezérel. Adja isten, hogy e sejtelmünk való legyen! Sz.[endrey] Marit mi kevéssé ismerjük, nőm látta egyszer -- úgy gondolom én is -- gyermekkorában, az óta, halljuk, szép leánynyá fejlett ki. Szellemi s kedélyi tulajdonit te ismered: a ,,nekem való" kifejezés meggyőz erről. Mi csak azt mondjuk hozzá, hogy a partie igen tisztességes, és ha nem a sziv, csak a számitó ész vezetett volna is rá, jó partienak[1] mondható. Az, hogy Petőfiné testvére, legkisebbé se aggaszszon, egy az, hogy Petőfiné minden hiusága daczára sem rosz nő, -- magad is dicsérted anyai tulajdonit, -- de ha olyat, mint P. nem szeretnél is, mindig hallottam hogy Mari egészen más, sokkal háziasb, nőiesb természet. Csak te ne habozz, ne ingadozz, e házasság olyannak látszik mi előttünk, mely téged, mint szokás mondani -- emberré tehet. -- Remélem pesti barátink sincsenek más véleményben.

     Vártalak húsvétra, az igaz, ingyen sem álmodván, hogy e húsvét oly eldöntő sorsodra nézve. Tegnap este Tomori (mert itt van) volt nálunk, s hozta fel mint kósza hirt, hogy teszed a szépet: mi ezt sem hittük, annál kevésbbé, mert épen táborozást kezdesz Petőfiné et comp.[agnie][2] ellen. De mit is bántod te a szegény blue-bottle-ket?[3] Minek vesztegeted a drága időt, tentát és szép stilt ez irodalmi dilettansok ellen, kik nálunk nincsenek is valami sokan, aztán meg, sehol a világon egy irodalmat is rosszá vagy jóvá nem tesznek. Ha vissza élés van, mely káros, irtsad a gúny és kritika fegyverével: de a nőiróság ez nem visszaélés, ez csak olyan, mint a középkori nőkardoskodás, -- sem árt sem használ. Rosz vért csinálsz annyi szép hölgynek és magadnak: a dolog marad a réginél. --

     Én most avval mulatom magamat, hogy a könyvárusokkal veszekszem. Emichre ráirtam volt, hogy disznóság 10 év óta nem számolni Murányról,[4] de még csak nem is válaszolni levelemre. Válaszolt és számolt, kitűntetvén, hogy én vagyok neki adós nehány forinttal, s pénzének, melyet a kiadásba ölt, kamatjával. Ez is szép. -- Talán tudod a Heckenasttali historiámat. Ő nekem 400 forint pótlékot igért, én bizonyos tekintetből még 75-öt rá kértem, s kijelentését annak, hogy midőn a "Kisebb versek"[5] tulajdoni joga viszaszáll rám (még 3 év van hátra), akkor Toldiról is rendelkezhessem, nem külön, hanem összes kiadásra. Az óta ez is hallgat, tán nincs inyére a módosítás, pedig ez csekély.--

     Szilágyi és Szabó viszont üdvözlenek, valamint nőm és Julcsa is. Köszöntsd Csengeryt, Keményt. Olvastad-e goethei balladámat:[6] nem volt annyi lelkem, hogy jobban leforditsam. Vedd szives ölelésemét! [!]

 

                                                                                                                        barátod

                                                                                                                          AJános

 

______________________________

[1] házasság nak
[2] és társai
[3] kékharisnyákat
[4] A Murány ostroma c. Arany-mű kiadásának elszámolásáról van szó
[5] Arany János kisebb költeményei I˗II. Pest, 1856.
[6] Ballada az elűzött és visszatért grófról