Nagykőrös, 1854.10.21.

Mélyen tisztelt Báró ur!

     Vettem becses sorait, s azok engem kétszeresen megörvendeztettek. Az elismerés, mellyet öreg „Toldim” irányában tanúsitni méltóztatott, olly dilemma rám nézve, mellynek mindenik ága csak örvendetes lehet. Mert, ha érdemli művem e dicséretet, emeli annak becsét azon tudat, hogy olly férfiutól jő, kinek szavazatját többre nézem egész csoporténál; ha pedig előszeretetből „ultra placitum laudavit”,[1] ezt, mint ujabb tanújelét veszem azon becses vonzalomnak, mellyet irányomban már más alkalommal is tapasztalni szerencsés valék. Ha dilemmám rosz, ha a szigorú műbiró a rokonszenves költői egyénnel ugyanaz: úgy örömem kettős. Engedje kijelentenem buzgó köszönetemet a méltányló, rám nézve jutalmazó sorokért, s fogadja, mindenkori tiszteletem mellett, legszivesb érzelmeim tolmácsolását,

                                                                                                           igaz tisztelője

                                                                                                             Arany János

_______________________________________

[1] ha pedig a túlzó, tetszésén felüli dicséret forrása Eötvös rokonszenve, úgy az számára még értékesebb