„Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” Az Ágnes asszony sokunk számára jelent meghatározó Arany-élményt, és nem csupán azért, mert ezen a balladán keresztül ismertük meg a műfaj jellemzőit. Láng Annamária számára is fontos ez a vers, a véletlen pedig úgy hozta, hogy a Hallgatni Aranyt! projektben tőle hallhatjuk ezt a művet.

– Nálad is úgy kezdődött, mint a színészek többségénél, hogy már az óvodában, az iskolában is szavaltál az ünnepségeken, versmondó versenyekre jártál?

– Igen, pontosan. Óvodában inkább rendeztem, főleg családi történeteket, iskolában pedig monodrámákat készítettem az iskolaudvaron szünetben, leginkább Petőfi verseit használva alapanyagként. Aztán mese-, vers- és balladamondó versenyeken indultam.

– Talán 10-11 évesen találkozunk először az iskolában Arannyal, a Családi kör kapcsán, aztán hatodikban jön a Toldi. Ezekkel kezdenéd te is a gyerekkori Arany-beavatást? Te hogyan emlékszel az első Arany-élményeidre?

– A balladák olyan hatással voltak rám, hogy ha Aranyra gondolok, akkor csak sok-sok balladája után említeném például a Toldit.

Már akkoriban a súlyosabb, titkokkal teli drámai történetek mozgatták meg a fantáziámat. Krimiszerű történetek sűrűn elmesélve az emberi psziché bonyolultságának alapos ismeretével.
– Az Ágnes asszony hallható tőled. Amikor a balladákról tanulunk, mindig elhangzik kulcskifejezésként a balladai félhomály. Aki a verset mondja, annak mi a feladata: meghagyni a hallgatót a félhomályban, vagy segíteni kell a rejtély megértését? Milyen eszközökkel lehet akár egyiket, akár másikat megtenni, és te melyik utat választottad?

– Az Ágnes asszony volt mindig is a kedvencem, ezt választottam, amikor versenyen indultam, és megdobogtatta a szívem, hogy a Hallgatni Aranyt! program keretében annyi év után újra elővehetem, és újraértelmezhetem.

A balladai homály ez esetben magát a gyilkosság elkövetésének módját, indítékait fedi, magát a nagy eseményt. De Aranyt nem is ez érdekli, hanem a bűn és bűnhődés témaköre.
Ezen vezet minket végig, és előadóként én is ezt tartottam feladatomnak: megmutatni azt a szívszaggató reménytelenséget, mely a visszafordíthatatlanságból ered. Ágnes asszony esetében ez a totális magány és befeléfordulás gesztusában mutatkozik meg. Őrülete mániás, élete egyetlen gesztusra korlátozódik, ami a még mindig piszkosnak hitt, bűnjelet hordozó lepedőnek a mosása szakadatlan. Előadóként  váltogatom a nézőpontokat, de a repetitívan visszatérő sóhajok mindig Ágnes asszony sóhajai az én felfogásomban.

– Te mit gondolsz Ágnes bűnéről és bűnhődéséről? Ha egy esküdtszék tagja lennél, mire szavaznál: bűnös vagy nem bűnös?

– Az esküdtszék nem hinném, hogy valóban felmenthetné az asszonyt. Úgy gondolom, ez a plénum maga Isten, vele van párbeszédben a nő. A magánynál nem tudok elképzelni nagyobb büntetést.

– Mennyire passzol hozzád ez a vers? Te is ezt választottad volna akár a balladák közül, akár az életmű egészéből, vagy valami egészen mást?

– A kedvenc balladám, mi mást is választottam volna.

 

 

fotó: MMA/Éder Vera