A gazdag múltú Bodrog-parti város Észak Magyarországon, Miskolctól 70 kilométerre, északkeletre, az Eperjes-Tokaj hegység lábánál fekszik. Területe az őskor óta lakott. Első ismert birtokosa egy 904-ben kelt oklevél szerint Ketel vezér fia, Alaptolma, a gróf Cseszneky család őse volt. 1201-ben Imre királytól városi kiváltságokat kapott, várát I. Endre építette. A középkorban már fontos kereskedőváros. Egyes források szerint 1207-ben itt született Árpád-házi Szent Erzsébet, II. Endre király leánya. Zsigmond király alatt szabad királyi város lett, Mátyás király pedig 1460-ban vásártartási jogot adományozott a településnek.
Iskolavárosi jelentőségét az 1531-ben alapított Református Kollégium alapozta meg, mely a korabeli Magyarország egyik legkiemelkedőbb tanintézete volt. 1650 után egy ideig itt tanított az első modern pedagógus Johannes Amos Comenius a „nemzetek tanítója”. Későbbi birtokosai között jó néhány történelmileg nevezetes nemesi család – Dobó, Lorántffy-Rákóczi – található. 1584-ben a magyar költészet első klasszikusa Balassi Bálint itt vette feleségül unokahúgát Dobó Krisztinát.
1630-ban I. Rákóczi Györgynek is itt ajánlották fel az erdélyi fejedelemséget. 1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-féle lázadás, vagy más néven a felső magyarországi Habsburg-ellenes felkelés.
A Rákóczi szabadságharc alatt többször volt kuruc illetve labanc fennhatóság alatt, végül 1708-ban itt tartották az utolsó kuruc országgyűlést.
Lakói szerepet vállaltak az 1848-49-es eseményekben is. A mai város 1883-ban jött létre a várral rendelkező és a Bodrog jobb partján fekvő Sáros-Nagy-Patak és a bal parti Sáros-Kis–Patak egyesítéséből. Újkori városi rangját 1968-ban kapta.
Sárospatak ma is jelentős iskolaváros, de emellett épített műemlékei és gyógyfürdője miatt kedvelt turisztikai célpont is. Vára a hazai késő-reneszánsz építészet kiemelkedő emléke. Az ötszáz forintos bankjegy hátoldalán szereplő vár alapját jelentő, késő-reneszánsz un. „Perényi-szárnyat” Perényi Péter építette 1534 és 42 között, de a későbbi tulajdonosok is jó ízléssel gazdagították az épületegyüttest, melynek a Vörös torony, az északkelet sarokbástya „sub rosa” erkélye, a bokályos ház vagy az olasz bástya egyaránt fontos részei.
1617-18-ban I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna bővítették a várat, ekkor épült többek között a „Lorántffy-loggia”. 1727-34 között jött létre a trinitárius kolostor épülete. A trinitáriusok mellett még két szerzetesrend is szerepelt Patakon.
Az 1261 körül épült ferences kolostor a 16. században elpusztult, míg a jezsuiták 1663-ban Báthory Zsófia támogatásával létrehozott gótikus, majd reneszánsz és barokk átépítést is megélt kolostora napjainkban a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény otthona.
Értékes kincseket őriz a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma és a Sárospataki Képtár is.
A számos történelmi és kulturális érték mellett az 1959-ben felfedezett termálvízre épített, ma kilenc medencével rendelkező Végardó fürdő nemcsak a kikapcsolódást, de az ízületi és érrendszeri betegségekben szenvedők enyhülését-gyógyulását is szolgálja.
