Arany Tompával több Észak - magyarországi települést fölkeresett 1855-ös útjuk során. Ezek közül az egyik legfontosabb és legszebb Diósgyőr volt. Különleges szépségű táj, várkastély és már a XIX. században is jól kiépült ipar izgalmas találkozása ez a vidék.
Az 1945 január 1-ével Miskolchoz csatolt Diósgyőr egyike gazdag történelmi múltú településeinknek. A szocialista korszakban itt működött hazánk egyik legjelentősebb ipari egysége, a Diósgyőri Acélművek.
Területe már az ősidőkben is lakott volt, ezt bizonyítják a környékbeli barlangokban előkerült paleolit kori kőeszközök és a várhegy aljában fellelt őskori település nyomai. Neve először Anonymus Gestájában fordult elő. Legrégibb épülete a 12. században, a Szinva patak völgyének sziklaormán álló, a mai vár helyén lévő földvár volt, mely a tatárjárás során pusztult el.
A ma is látható – 2013-ban teljes körűen felújított – első, ovális gyűrűvel körülvett, két kerek toronnyal biztosított kővárát IV. Béla király kedvelt hívének, Ernye bánnak fia, István nádor építette. A vár fénykora Nagy Lajos uralkodásának idejére esett, aki 1364-ben vizesárokkal övezett pompázatos, négy saroktornyos, gótikus várkastélyt építtetett, emeletes lakosztályokkal és Közép-Európa legnagyobb lovagtermével. Az ország legszebb várkastélya a lovagkirály kedvelt tartózkodási helye volt. Udvartartásával és családjával itt ünnepelte lengyel királlyá koronázását, rendezett nagy vadászatokat és politikai tárgyalásokat is folytatott.
A lovagkirály halála után Diósgyőr és vára a mindenkori királynék vidéki nyaralóhelye a kor nyelvén a „királynék jegyruhája” lett. Mátyás király és felesége reneszánsz stílusban bővítette a várat, melynek utolsó királyi lakója II. Lajos felesége Mária királyné volt. A mohácsi csatavesztés után zálogbirtok lett, 1596 és 1687 között török uralom alá került, majd megkezdődött fokozatos és folyamatos pusztulása.
A vár a 19. században már csak megkapó természeti környezetben álló rom volt. Itt írta Petőfi Sándor az Alkony című versét. Az épületegyüttes helyreállítása és újjászületése 2013-2014-ben történt, s azóta az akkor létrehozott Lovagi Tornák terével kiegészülve ismét ékessége a térségnek. A vár lábainál áll a Várfürdő és a Vármúzeum, a közelben látható egy középkori Mária oszlop és itt található Déryné Széppataki Róza egykori lakóháza is. A nemzet színésznője 1852 és 1867 között élt a 18. században épült házban.
Az első várépítéssel egyidőben pálos kolostora is volt a településnek, melyet 1526 után leromboltak. A szerzetesek 1742-ben újjá építették majd a rend feloszlatása 1768 után elpusztult, ma csak romjai láthatóak.
Diósgyőr ipartörténeti emlékekben is gazdag múlttal rendelkezik. Már az Árpádkorban is működtek itt vashámorok, és huták melyekből az évszázadok során különböző kovácsolt szegfajták (pl. huzalszeg) kerültek ki. A 18.-19. század fordulóján az egri Fazola Henrik és fia Frigyes nagyolvasztót, őskohót, feldolgozóegységeket hoztak itt létre, ezzel megteremtve a település egyik emblematikus és 2009-ig virágzó iparága, a vas-és acélgyártás alapjait.
Napjainkban is működik a magas minőségű termékeket – többek közt bankjegy és biztonsági papírt - gyártó Diósgyőri Papírgyár, amit Martiny Sándor 1782-ben a Szinva-patak mellett alapított és haláláig, 1836-ig általa vezetett, háromkerekes, 36 kalapácsos papírmalomból fejlődött ki és hazánk legrégibb folyamatosan működő papíripari vállalkozása.
Miskolcnak ez a ma már csak táblával jelzett városrésze történelmi és kulturális értékeivel a város legvonzóbb területe.
