Az 1850-es évek elején a költő legnagyobb problémája, hogy a betegsége aláássa munkakedvét. „Azóta más vagyok, egészen más — írja költőbarátjának, Tompa Mihálynak — s bár azóta is próbáltam vagy kétszer pegazusom szárnyait s nem egészen süker (siker régiesen) nélkül. Ágnes asszony is már ez epocha (korszak, időszak) szüleménye, valamint Mátyás anyja, részben az Első lopás s még vagy kettő korán sem lendül az úgy, mint előbb”.
„Testi és szellemi gyöngeség mind mélyebben süllyeszt — panaszolja Tompának — s a kárhozónak az a szerencsétlensége, hogy látja süllyedését, de nem bír erélylyel, magát az átok karjaiból kiküzdeni.” Leírja a kínt, hogy „ha verset akar írni, a tollfaragásig viheti s ha van is egy-két gondolatja, szárnyaszegetten hull a földre, mielőtt neki a kellő formát megadhatná”. Lehangoltan számol le sorsával: „Hanyatlani — feledtetni, igen! ez van hátra”.
„Oh, a hanyatlás, ilyen korban, mint még az enyém, iszonyú”. (Gyulainak, 1854 szept. 25.) Pedig ez év elejéről is van több kisebb költeménye, melyeket pünkösdkor Pesten jártában szétosztogat a lapoknak (Tompának, 1855 jún. 8.). Menekvésül végre rászánja magát az évek óta tervezett kirándulásra...
Forrás: Voinovich Géza: Arany János életrajza II. kötet
Olvassa el vagy hallgassa meg a levelet!LINK
Szolnok, az út első fontosabb állomása Kelet-Magyarország központi fekvésű csomópontja. Nyugat felől három irányból, Újszász, Abony és Tószeg felől futnak össze a vonalak, míg keleti irányból csak Szajol felől torkollik be vonal.
Az első magyar vasútvonal (Pest–Vác, 1846) elkészültét követően, 1847. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak az ország második vonalát, a Pest–Czegléd–Szolnok vasútvonalat. A Magyar Középponti Vasút által épített második vonal hossza 98,1 kilométer volt, és a Tiszánál, a kikötőnél ért véget.
Megnyitóján részt vett István nádor és Széchenyi István is, aki addigi tevékenységével sokat lendített a magyar vasút fejlődésén. Petőfi Sándor ekkor írta híres versét:... „Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok!”.
Az első, 16 kocsiból álló szerelvényt az István nevű gőzös vontatta. A lokomotív Amerikából érkezett, és a Norris cégtől vásárolták. A mozdony körülbelül 60 lóerős volt, és maximálisan 40 kilométer per óra sebességet ért el. Az ünnepi vonat előtt egy másik haladt, élén a Haswell cég által gyártott Monor nevű lokomotívval.
A szolnoki pályaudvar felvételi épületét az a Wilhelm Paul Edward Sprenger tanácsos tervezte, aki a Nyugati-pályaudvar elődjének tekinthető indóház terveit is készítette. A vonal keleti felén épült felvételi épület csak rövid ideig működött, mert hamarosan egy új állomásépület építésébe kezdtek.
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, akkor idekattintva Diósgyőrbe jut el, az utazás első állomására.
