A dualizmus korában az 1848-49-es eseményeket már lehetett ünnepelni, 1867 előtt még nem. Az országban az első 1848-as honvédemlékmű, nemzeti identitásunk monumentuma, egy fém obeliszk, Vácott lett felavatva, már 1868-ban. Az emlékművet Degré Alajos kezdeményezésére alkották meg Krenedits Ferenc tervei alapján, közadakozásból épült. Ez bizonyítja, hogy 1848-49 emléke elevenen élt az országban, Vácott különösképpen. A város egyébként nemcsak az ütközetekben játszott fontos szerepet a szabadságharcban, hiszen itt adta ki például Görgei 1849 januárjában váci kiáltványát.
Több neves személyiség is bábáskodott az emlékmű körül. Egyrészt Degré Alajos ügyvéd, író, márciusi ifjú, aki Kossuth előtt fáklyás felvonulással tisztelgő ifjúsági menetet rendezett 1842-ben, majd Kossuthot üdvözlő beszédet mondott. Degré honvédként a szabadságharcban egy önkéntes zászlóaljban kezdte, majd egészen a századosi rangig jutott el. A fegyverletétel után – sok más társához hasonlóan – bujdosni volt kénytelen, később Aradra internálták. Az üldöztetés után Vácott vásárolt villát és amint lehetősége adódott, visszatért a közéletbe. A kiegyezés évében a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1870-től pedig Vác város országgyűlési képviselője. Ő szerezte az obeliszken olvasható sorokat:
I.
Vándor megállj! tekints szét e mezőn,
HONVÉDEINK itt küzdtek a jogért,
S itt nyugszanak, kik vért és életet
Áldoztak a honért.
II.
Ha a szabadság napját élvezed,
Áldd érte Istent s e szent hamvakat.
HONVÉDEINK véréből nőtt a fa,
Mely vész s viharban enyhe nyugtot ad.
III.
Ha zsarnok lába nyomja e hazát,
Ne csüggedj el! hisz ŐK csak nyugszanak
Széttörni békót, szolgaláncokat
Fölkelnek újra ŐK, a – Hősfiak!
IV.
MDCCCXLIX.
Április X.
Július XV. & XVII.
A feliratban három napot találunk: 1849. április 10-ét, a tavaszi hadjárat ütközetét, valamint július 15-ét és 17-ét, amikor a szabadságharc csillaga az orosz intervenció miatt már leáldozóban volt. A dátumok egy helyen szerepeltetése teljességgel indokolt és megalapozott, hiszen – az eredménytől függetlenül – mindegyik a honvédek helytállásáról állít mementót az utókor elé. Az emlékművel szemben, az út másik oldalán fekszenek közös sírban a váci csaták honvéd áldozatai. Az obeliszk és környezete 2011-től történelmi emlékhelynek minősül.
A másik híres személyiség, aki még Degrénél is nevezetesebb: maga Kossuth Lajos. Turini száműzetéséből ő is küldött adományt az emlékmű építésének támogatására. Az avatásra is meghívták, de nem jött el, hiszen 1849 után a Ferenc József uralta országba már nem jöhetett soha haza, mert mint írta: „Én elv embere vagyok”.
Arany János két rövid verset írt az emlékmű avatása kapcsán, mindkettő rájátszik Degré Alajos versére:
Vándor megállj! Hó! bámuld e követ,
Mellyel magunknak szerzénk hírnevet;
Itt tornyosúl a megkövült dagály:
Mind nagy szavak! bim! bum! Vándor megállj.
Felszólítottak verset írni a v.-i honvédemlékre.
Ecce:
Itt nyugosznak a honvédek:
Könnyű nekik, mert nem élnek!
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
A két verset korábban helytelenül datálták, és egyáltalán nem tudták, hogy a váci emlékmű avatásához kapcsolódnak. S. Varga Pál 2017. május 15-én, az „… és palota épül a puszta beszédből” A 200 éves Arany János című konferencián tartott előadásában tárta fel ezeket az összefüggéseket.
A szabadságharc váci megünneplése a dualizmus korában általában július 17-én történt. Az évek során kialakult egy rutin a megemlékezéssel kapcsolatban. Ez kezdetben a következőképpen zajlott:
A helyszín szakralitását erősítette, hogy a megemlékezések a honvédemlékműnél történtek, ami a XVIII. században épült barokk templom (melyet a köznyelv Hétkápolnának nevez) közvetlen közelében fekszik. Az elesett honvédek - a hely szakralitása miatt is - így váltak mártírokká, a nemzet mártírjaivá.
Március 15-e első váci megünneplése a júliusi csatához képest megkésve történt. 1882. március 19-i számában írja a Váczi Közlöny, hogy első ízben ünnepelték Vácott március 15-ét a fiatalság (értsd: dalkör) kezdeményezésére. Ez a megemlékezés is a Hétkápolnánál történt.
III. 15-e tehát utólag csatlakozott a már meglévő szabadságharcos kultuszhoz. Milyen okai lehettek annak, hogy a forradalom a szabadságharchoz képest késésben volt?
Ez azt jelentette, hogy sokan koldultak 1848-as honvédnek adva ki magukat, becsapva ezzel az embereket. Ez azt bizonyítja, hogy 1848-49 emléke elevenen, mélyen, az érzelmek régióiban élt a köztudatban, hiszen erre való hamis utalással sokak zsebéből pénzt is ki lehetett csalni.
A kezdeti „lemaradás” azonban nem jelentette azt, hogy március idusa hosszabb távon ne képezte volna Vácott a nemzeti emlékezetpolitika releváns (fontos) részét. Ennek is kialakult, a részben a júliusira is emlékeztető éves rutinja.
Forrás: index.hu július 17.: Váci csata, Váczi Közlöny, Váci honvéd emlékmű. A szerző, Bea Csaba az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történeti Intézet, Történelemtudományi Doktori Iskola, Modernkori Magyarország Program doktorandusz hallgatója.
