1456. november 23-án tett fogadalmat az ifjú V. László király Temesváron, hogy megbocsát Hunyadi Lászlónak, és soha nem áll bosszút a Nándorfehérváron meggyilkolt Cillei Ulrik haláláért.
Szilágyi Erzsébet Temesváron írásos ígéretet, esküt csikart ki a hazafelé tartó uralkodótól: Cillei haláláért bosszút állni nem fog. Mint ismeretes, az uralkodó végül nem tartotta be a kikényszerített esküt, és négy hónappal később Hunyadi János idősebbik fiának feje a porba hullott.
Temesvár Romániában, a Bánságban, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurórégió központjában, stratégiailag igen fontos helyen, a Béga és a Temes folyók között fekvő város. Nevét a Temes folyóról kapta.
1266-ban már meglévő erődítménye volt. I. Károly 1307-ben olasz mesterekkel várat és királyi várkastélyt építtetett és időről időre ide tette székhelyét is. Hadaival 1330-ban innen indult I. Basarab havasalföldi fejedelem ellen. A város címerét - mely a Magyar Királyság első ismert címere - 1365-ben I. Lajos király adományozta. 1397-ben Zsigmond király itt tartotta meg a török veszedelemmel kapcsolatos országgyűlését.
1441-ben Hunyadi János lett Temes vármegye főispánja, aki családjával ide költözött. Az 1443-as földrengés rongálta várkastély felújítása után, 1490-ig maradt a család tulajdonában. 1478-ban Mátyás király Kinizsi Pált nevezte ki temesi főispánná.
1514-ben a vár alatt győzte le Szapolyai János Dózsa parasztjait. Szapolyai halála után, 1552-ben a törökök - számos előző sikertelen kísérlet után - elfoglalták a várat, és ígéretük ellenére a Losonczi István vezette maradék védőket lemészárolták. A város és a vár egészen 1716-ig az oszmán birodalom része maradt és fontos katonai, politikai és kereskedelmi központ volt. A város végül érdekes módon a Habsburg ellenes megmozdulások egyik fontos helyszíne lett. 1613-ban Bethlen Gábor is innen és török segítséggel került a fejedelmi trónra.
Az 1699-ben megkötött karlócai béke után a törökök megtartották Temesvárt, melyből 1716-ban Savoyai Jenő herceg osztrák seregei 48 napi ostrom után tudták kiűzni őket. A herceg de Mercy grófot nevezte ki a Bánság katonai és polgári parancsnokává, akinek vezetése alatt felvirágzott a város. Az ottmaradt többnemzetiségű lakók mellé új, főként német kézművesek települtek be, lecsapolták a mocsarakat, új barokk házakat és egyházi és középületeket építettek, sőt csillag alakú erődrendszerrel vették körbe a várost.
Temesvár 1778-ban visszakerült a magyar korona uralma alá, majd II. József szabad királyi várossá avatta, melyet egészen 1849-ig elkerültek a csatározások, s fejlődését és gyarapodását csak természeti katasztrófák – pestis, kolera, tűzvészek és földrengés – lassították. 1809-ben Napóleon elől ide menekítették a Habsburg koronaékszereket és a magyar Szent Koronát is.
A forradalom és szabadságharc utolsó csatájában a magyar sereg 114 napon át próbálta bevenni a várost, de végül vereséget szenvedett.
Az újjászervezett osztrák birodalomban a város tartományi székhelyként fejlődött tovább. Jól működő malmai, sörgyára, szappan - és szőnyegmanufaktúrája, selyemszövödéje mellett 1850-ben már Kereskedelmi és Iparkamarája is volt. 1857-ben gázzal történt a közvilágítás és a távíró mellett vasúti összeköttetése is volt a birodalommal.
1860-tól ismét a Magyar Királyság részeként fejlődött tovább. Megalapozódott a bankrendszer, újabb iparágak – szesz, öntöttvas, gyufa, gáz és mások - kezdtek működni. Tovább fejlődött a vasúthálózat, acélhidak épültek, megjelent a telefon. Európában másodikként már villamos energia szolgáltatta a közvilágítást, korszerűsödött az utcahálózat, s egy évvel a századforduló előtt már villamos közlekedett a városban.
Az első világháború után Romániához csatolták, s megkezdődött elrománosodása, melynek jeleként több ortodox templom is épült, köztük 1936-40 között a székesegyház. A Műszaki Iskola megalapításával ekkor kezdett felsőoktatási központtá válni. A második világháborúban sok kárt szenvedett, bombázták a szövetségesek majd kiverésük után a németek is, végül 1944 őszén bevonultak a szovjet csapatok, melyek 1958-ig állomásoztak itt.
A kommunista uralom itt is szovjet érdekszférába tartozó államokban ismert eseményekkel, államosítással, kollektivizálással, a polgárság üldöztetésével, stb. járt. Az orvos majd az agráregyetem létrejöttével viszont megnőtt a város felsőoktatási jelentősége.
1956-ban itt voltak a legnagyobb forradalmi megmozdulások Romániában, melyeket a diákság vezetett és a megtorlás is őket érintette. A hatvanas hetvenes években a fokozódó iparosodás révén tovább folytatódott a városiasodás és az etnikai arányok változása. Temesvár háromszázezres lakosságával Románia harmadik legnagyobb városa lett. Repülőtere a második legnagyobb az országban.
1998 decemberében a Ceaucescut elűző forradalom itteni kitörésével ismét beírta nevét az ország történetébe. Multikulturális város tucatnyi jól működő és látogatott kulturális intézménnyel – múzeumok, színházak, opera, galériák, kiállítóhelyek, külföldi kulturális intézetekkel és nemzetközi fesztivállal. A barokk építészeti emlékek mellett az újkorban a Lloyd soron, 1902-ben épült a Lloyd-palota a hozzátartozó sétányokkal és parkokkal és itt áll a Neuhausz-palota, valamint a Capitoliumi farkas szobormásolata is.
Egykori várából napjainkban két olaszbástya és egy torony látható. A megkapó városképet a Millennium alkalmából Ybl Miklós tervezte templom, az 1871 és 1981 között épült 14 híd, a botanikus kert, a Béga-partján álló Neptun-fürdő és a tízezer rózsatövet tartalmazó Rózsakert is színesíti.
Forrás: wikipedia.org
