Romániában, az egykori Partiumban, a Sebes-Körös partjain álló, gazdag történelmi múltú,város. Közel kétszázezer lakosának napjainkban a negyede magyar. A trianoni békediktátumig a Magyar Királyságban Bihar vármegye központja volt.
Szent László király városa, aki a mai vár helyén épült monostorát alapította és ide telepítette a bihari püspökséget. A monostor helyén álló székesegyházban nyugszanak a nagy király földi maradványai, sírja szentté avatása óta zarándokhely.
Itt íródott a Váradi Regestrum című becses nyelvemlékünk, mely 43 magyar vármegye, mellett 711 magyar helynevet és 2500 személynevet tartalmaz. A monostort és a földvárat a tatárok a várossal együtt 1241-ben elfoglalták és feldúlták. A tragikus eseményt Rogerius váradi főesperes, spalatói (Split) püspök örökítette meg Carmen Miserabile (Siralmas ének) című művében.
A város újjáépítését Vince püspök kezdte meg, a vár területén Báthori András püspök a XIV. században építtetett templomot, melynek maradványai fölé épült később a székesegyház és a püspöki palota is. 1390-ben Zsigmond király és felesége jelenlétében a székesegyház előtt állították fel Szent László aranyozott lovas szobrát, a Kolozsvári testvérek alkotását. Majd 300 évig zavartalanul állt a szobor, ám amikor a törökök bevették a várat, ágyúgolyót öntöttek belőle.
1474-ben a szendrői bég, Ali serege kifosztotta a várost, de a várat nem tudta bevenni, azt az ostrom után még jobban megerősítették.
1514-ben Dózsa parasztserege eredménytelenül ostromolta a várat. Később itt kötött békét Szapolyai János és I. Ferdinánd. 1556-ban János Zsigmond fejedelem hadai bevették és elpusztították a várost, majd újabb török ostromnak állt ellen a vár és a város. A közelben ölték meg Báthory Gábor fejedelmet, s ekkortájt a tatár és török pusztítások és a földrengés után Bethlen Gábor fejedelemsége alatt pusztult el első székesegyháza is. 1660-ban Ali pasa elfoglalta a várost, mely a későbbi visszafoglalási kísérletek ellenére 1692-ig török kézen maradt.
A 18. században az osztrákok birtokolták a várost és ők építtették Franz Anton Hillebrandt tervei alapján az új monumentális székesegyházat, mely Románia legnagyobb barokk temploma. A kéttornyú templom központi hajójának hossza 70 méter, falait vaskói és carrarai márvány borítja. Orgonáját Mária Terézia adományozta. A templommal egy időben épült a püspöki palota is, amely a Kanonok-sorral együtt a város barokk központját képviseli.
A 19. századot a vasúti hálózat megjelenése és fejlődése jellemezte.1858-ban nyílt meg a Püspökladány-Nagyvárad vasút, 1870-ben pedig a Kolozsvári vonal is. Ezután egészen 1911-ig folyamatos volt a vasútvonalak gyarapodása, melyet csak a trianoni békeszerződés következményei állítottak meg. A város első villamos vonalát 1906. április 5-én állították üzembe.
A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt. A Szabadság című lapnál volt újságíró Krúdy Gyula, majd a XX.század elején Ady Endre is, aki később a színvonalas Nagyváradi Napló munkatársa is volt 1903-ig. Az itteni szerkesztőségekben dolgozott többek között Balázs Béla, Thury Zoltán, Dutka Ákos és Juhász Gyula. 1908-ban és 1909-ben itt jelent meg a Holnap irodalmi antológia két irodalomtörténetileg jelentős kötete.
Hat nagyméretű és ápolt parkja után a parkok városának is nevezik, jelentős műemlékei szinte megszámlálhatatlanok. A már említett barokk központ és a két színházépület mellett számos különféle építészeti stílust képviselő reprezentatív palota – Fekete Sas palota, Apollo palota, Stern palota, Görög Katolikus Püspöki Palota és a többi – képviselik elsősorban a város műemléki jelentőségét. Ezek az épületek a nagyszámú szobor és köztéri emlékmű társaságában gyönyörködtetik az idelátogató turistákat, akik a vasút és a közút mellett repülőgéppel is eljuthatnak ide.
Készítette: Bíró Attila Róbert
Tudományos szakirányító: dr. Antik Sándor
Készítette: Mat Wat
Közzététel: 2013. december 30.
