Már a diósgyőri kirándulásnál megtudhatták, hogy a túra „főhadiszállása” Tompáék hanvai házában volt, többnyire innen indult Arany és Tompa a közeli és távolabbi helyek meghódítására.
Az aggteleki barlanglátogatást egy „gőzerő által hajtott nagyhírű borsodi vasgyár” megtekintése követte a Bükkben, majd a kolera járvány miatt le kellett mondaniuk Murány és Gömör felvidékének meglátogatásáról.
Eljutottak viszont Zemplénybe és a lasztóczi „remetéhez”, Szemere Miklóshoz, aki versein kívül lóverseny-fogadásairól és kártyaveszteségeiről volt híres. Ezután Sajószentpéter majd Sárospatak következett. A közelben lévő vadregényes Szalánci vár sem maradhatott ki a látnivalók közül. Szlovákiában, a kassai járásban, a Szalánci-hegység Nagyszalánc községnél megszakadó vonulatánál álló, 510 méter magas, kupalakú várhegyének tetején merednek az ég felé a Szalánci vár romjai. A várromon túl a másfélezer lakosú település római katolikus temploma 1754-ben, a református 1784-ben, egykori kastélya 1870 körül épült.
Az 1896 és 1914 között megjelent Borovszky - Sziklay féle ország monográfiában ez áll a várról és a településről:
„Nagy-Szaláncz községe. Ugyszólván egészen erdőben áll. 125 háza van, 886 magyar és tót lakossal, vasúti állomás, posta- és táviró hivatallal. Gróf Forgách István parkjában, a Várhegy alatt és a község határában kőkori és bronzkori emlékeket találtak. Nevezetessége gr. Forgách István kastélya, parkja és a vár, melynek képét más helyen közöljük. A parkban álló kastélyt gr. Forgách Zsigmond építtette a mult század második felében. A kastély fölött emelkednek a szalánczi vár romjai; jó karban fenntartott donjonjában (öreg torony, őrtorony) a család képtára van elhelyezve. Az uradalom összes majorjai, továbbá az alsókemenczei kastély és az u. n. Kerekhegyen a jelenlegi tulajdonos által épitett kecses vadászlak telefon-hálózattal vannak a szalánczi kastélylyal összekötve. A község határában levő kőbányát a magyar államvasutak bérlik. A lakosok földmivelés mellett dongakészitéssel is foglalkoznak.”
A Szalánci vár, bár nem játszott jelentős szerepet, mégis viszonylag mozgalmas történelmi múltra tekinthet vissza. Messziről is jól látható romjai ma megbecsült és felújítás előtt álló emlékei a településnek.
Az erődítményt az Aba nemzetségbeli Szalánciak egyik őse, Cserna fia, Péter építtette. Oklevél először 1230-ban Castrum Salis-ként (sóvár) említette, 1270-ben V. István adománylevelében szerepelt. 1299-ben már a faluval együtt a Szalánciak vára volt. 1330-tól több mint egy évszázadig a Drugeth-család birtokolta, majd házasság révén került a Losonczi-familia tulajdonába. 1440-ben Jiskra hadai elpusztították, de Losonczi László 1490 körül újjáépíttette.
1601-től kisebb megszakítással 1621-ig Forgách Zsigmond uralta. 1644-ben I. Rákóczi György itt verte meg III. Ferdinánd csapatait és győzelme után felégette a várat. Az ismét megépített várat 1678-ban Thököly Imre foglalta el, egy évvel később a császáriak visszafoglalták, de az átadás előtt a védők felgyújtották a várat. 1697-ben, a várrom alatt a császár csapatai megverték Thököly maradék hadait, s győzelmük után végképp lerombolták a maradványokat.
1815-ben Forgách József a vár tornyát felújíttatta és abban helyezte el a család gyűjteményét, azonban a torony a II. világháborúban ismét megsérült. (E gyűjteményt láthatták Aranyék, mint az a következő cikkből részletesen is kiderül.)
Ezután a település és a várrom 1944-ig volt a Forgách- család tulajdonában, akik a reprezentatív parkban álló klasszicista kastélyt is építették a faluban. 1944-ben a torony és a benne lévő értékek áldozatul estek a háborúban. Sajnálatos módon a későbbiekben az értelmetlen pusztítás sorsára jutott a klasszicista családi kastély és a park is.
Forrás: wikipedia.org