1852-ben először Tompa járt Aranyéknál Nagykőrösön, majd három évvel később 1855 augusztusában Arany János családostul hat hetet töltött el Tompáéknál Hanván. A két költő – mint Arany László írja – ez idő alatt folyvást együtt volt, s kölcsönösen felvidították egymást; sok kellemes órát töltöttek közösen, bohóskodtak, adomáztak, faragták a leoninus-verseket. Együttlétük örömét ugyan megzavarta némileg a Felvidéken dühöngő kolerajárvány - mely szerencsére Hanvát elkerülte - azonban emiatt Murány várát már nem nézhették meg.
Több kisebb-nagyobb kirándulást tettek a Sajóvölgy vidékén. Meglátogatták Lévay Józsefet Diósgyőrött, Szemere Miklóst Lasztócon, az Aggteleki cseppkőbarlangot, amikor is Arany János Tompa viseltes ruháiban jóleső derültséget keltett a két költő családja és más látogatók előtt. Megfordultak Sárospatakon, ahol a tanulóifjúság szerenáddal tisztelte meg őket... Ellátogattak az ózdi vasgyárba, ,a széki pusztára özvegy Recsky Benedeknéhez, a szalánci várromokhoz és Széphalomra. Borsiban megnézték II. Rákóczi Ferenc kastélyát ahol született, elmentek Bánfalvára Kazinczy Gáborhoz és Sajókazára, Vadnay Rudolfhoz. A személyes ismeretség és a sok kedves emlék csak erősítette és mélyítette a két költő és családjaik barátságát, egymás iránti szeretetét, amely egészen a sírig tartott.
Már csak irok neked, mert ha azt várom: hogy minden bajaink elmuljanak ugy nem tudom mikor olvasod soraimat. Feleségem jobban van már, de most meg fiam beteg, sir éjjel nappal s midőn maga nem alszik apját anyját sem engedi aludni; igy igen szép életet élünk! vinni kell az embernek hívatalos foglalatosságit s eljönnek az urak és dámák a templomba, imádkozni? nem! meghallgatni: szép praedicatiót mond-e a pap? persze, a háznál akárhogy van a dolog, neki szép praedicatiot (prédikáció, igehirdetés) kell mondani.
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
Ez az állapot, mellyben én vagyok, mellyben mi vagyunk, nem szomorúság, nem fájdalom többe; [!] ez betegség, a lélek elgyengülése, mellyen a legelszántabb akarattal s igyekezettel is erőt venni nem tudunk. Tudom, hogy nem jól van igy, már nem is természetesen, de hogy máskép legyen: nem tehetem. Mi nem élünk, csak tengünk; mi barátom, leszoktunk az alvásról! s csudálatos: még sem veszünk el! Én nem csinálok semmit, nem irok, nem olvasok, nem tanúlok, nem gondolkodom, nem társalkodom; én senki és semmi sem vagyok, -- de még is vagyok valami: mesterségem, kenyérkeresésem martyrja; a templomba kell járnom, papolnom, halottat temetnem! dicsérnem a megboldogultat; beszélek az isten jóságáról a szomorú feleknek: a ki bölcsen tette, a mit tett; vigasztalom a megkeseredett szívüeket satöbbi, satöbbi; néha aztán jót nevetek a sors e gyalázatos satyráján, ugy hogy ez a legnyomorultabb, legszerencsétlenebb teremtés, ez a csont váz, ez az élö halott a kit én feleségemnek, szeretett feleségemnek nevezek: ijedten veti rám beesett szemeit, gondolván: hogy tán megtébolyodtam!
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
