Egy fiatalon elhunyt tehetség, Tisza Domokos

A Tisza család korán elhunyt sarja, szülei Tisza Lajos bihari főispáni helytartó és gróf Teleki Júlia, egyik bátyja Tisza Kálmán, a későbbi miniszterelnök.

1846-tól tíz éven át Kovács János természettudós volt nevelője és házitanítója. Tizennégy éves korára már megismerkedett a magyar, a német, a francia, majd az angol költészet számos remekével. Kovács közbenjárására 1851-ben fél évig költészettanra oktatta Arany János, aki irányt adott költői fejlődésének. A görög és római klasszikusokon kívül (közülük már Homéroszt könnyen olvasta) a történelem, a természettan, a matematika foglalkoztatta.

Tüdőbaja vitte sírba, bár szülei 1854 őszén Olaszországba, a következő télen pedig még Egyiptomba is elvitték, csakhogy megmentsék az életét. Tizenkilenc éves korában halt meg., édesapja csak négy hónappal élte túl fiát. Több mint kétszáz verse közül Arany János közölt néhányat a Pesti Naplóban. Költeményeit Arany János rendezte sajtó alá, édesanyja, Tisza Lajosné gróf Teleki Júlia adta ki 1857-ben.

A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült Arany számára 1851-ben csöndes és szerény megélhetés kínálkozott. Régi kollégiumi diáktársa, Kovács János, már jó ideje nevelősködött a közeli Geszten, a Tisza- családnál. A nagyobb fiúk, Tisza László, Kálmán, Lajos már kinőttek a nevelő keze alól, s éppen külföldön tanultak, de volt még a családban egy serdülő gyermek, Domokos, Kovács nevelésére bízva. A csinos, nagy kékszemű, eleveneszű fiú érdeklődött az irodalom iránt, maga is faragott verseket. A szülők gondosan nevelték gyermekeiket, angol nevelő is volt a kastélyban. Kovács főképp a természetrajzot tanította, neki jutott eszébe, hogy a klasszikai- és magyar irodalmat Arany taníthatná, növendékének költői hajlamát is ő vehetné gondjai alá; s ezzel a költőn is segíteni lehetne. A család nemcsak Aranyt ismerte hírből, hanem személye szerint is becsülte a közeli Szalonta volt jegyzőjét; így kaptak az alkalmon.

Egy évre 400 pengőforintban egyeztek meg; abban az időben ez nem volt kevés, hiszen egy nagykőrösi tanár fizetése is mindössze 500 pengőforintra rúgott. Az összeg biztosította a költő megélhetését, neki való foglalkozás volt s elég szabad időt hagyott a versírásra. Az egyedüli nehézség az volt, hogy családjától el kellett szakadnia. Arany ott-tartózkodása 1851 május első napjától október közepéig tartott. Amikor előállott a geszti kocsi, a költő elbúcsúzott családjától s még visszanézett a kis házra, nem gondolta, hogy sohasem tér vissza többé állandó lakosnak Szalontára...

A geszti kastélyban szívesen látták; nemcsak becsüléssel, hanem valóságos gyöngédséggel bántak vele. Vasárnaponként hazajárt családjához, a kis Arany Laci néha egész héten át Geszten maradt, a vendég Bethlen-fiúk, szívesen játszottak vele a nagy angolkertben; az erős, napégette Arany gyermeket "Marokvasnak" nevezték. A költő a kastély emeletén lakott, egy udvarra néző szobában, az úgynevezett ,pavillon’-ban, „melegebb időkben azonban szívesen időzött a kis kerti lakban" — írja Kovács János.

A kis ház Steindl nagyváradi kanonok kedvéért épült, aki gyakori vendég volt; egyetlen szoba, nádfödeles, idilli házikó, valódi remete-lak; kétoldalt bokrok és hatalmas fák takarják, másfelől a szőlő állt előtte. Ide Arany félrevonulhatott dolgozgatni, mert a kastélyban túl eleven élet pezsgett.

A ház urát, Tisza Lajost vagyona, tekintélye a megye főrangúival egy sorba emelte. Egyedülálló dolog, hogy két leszármazottja, Kálmán fia és unokája, gróf Tisza István is miniszterelnöki karriert futott be.

Nemcsak a háziak, a vendégek is dédelgették a költőt; de ő többnyire szobájába húzódott dolgozni. A kastélybeliek mulatságaiban nem vett részt, a lovagolni, agarászni indulókat csak ablakából nézte. Korán feküdt, későn kelt, ,,de aludni nem tudott, s ha aludt is, rémes álmok környékezték." Jövendő sorsán tépelődött vagy írói tervei izgatták. Éjjeli asztalán mindig ott volt az irón, s ha valami eszébe jutott, gyertyagyújtás nélkül följegyezte a falra.

Különös alak volt az angol nyelvmester, Arany László emlékében „csaknem karikatúrája a continensre vetődött, itt különcködni szerető angolnak". Angliából négy-öt egyforma színű és szabású, nagy zsebekkel megrakott bő öltözetet hozott magával, csak a szövet vastagságában volt némi különbség. Nagy hidegben hármat is fölvett egymásra.