Arany viszonylag keveset utazott, ám 1833-1836 között igen mozgalmas éveket élt. 1833 őszén a Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd 1834 tavaszán Kisújszállásra ment segédtanítónak, hogy pénzt gyűjtsön további tanulmányaihoz. 1835 tavaszán visszatért Debrecenbe, a félbehagyott félévet még befejezte, de a következőt már nem. 1836-ban színésznek állt, de idős szülei miatt lelkiismeret-furdalás gyötörte és ezért hazament. Első debreceni időszaka így főként a Református Kollégium patinás falaihoz kötődött.
Forrás: hirmagazin.sulinet.hu
A költő kevés pénzzel, de sok lelkesedéssel indult a nagyhírű városba, nem sejtve, mily csalódás vár reá. Vonzotta Debrecen híre. A collegium minden calvinistának (reformátusnak) büszkesége volt, hatása az egész Tisza-mentén érződött. Majd másfélezer diák tanult itt, nagyobb része ingyen. Már állt az 1802. évbeli nagy tűz után a monumentális új homlokzat; abban voltak a tantermek, második emeletén az első éves "bagoly"- diákoké.
Arany november elején subscribálta (aláírta) az iskolai törvényeket, s fölvette az iskolai egyenruhát, a tógát, a bokáig érő fekete köntöst. Mint szegény diáktól, nem vettek tőle más díjat a beíratkozásén kívül s a collégiumban kapott szállást, a Bethlen Gábor idejében rakott egyemeletes ó épületben.
Nyolc diák lakik egy szobában, melynek fűtésére télen fél öl fa jár. Nyáron öt órakor, télen hatkor reggel tanuláshoz kell látni.(!) Az épületből csak párosával mehetnek ki, leckeórák alatt soha. Este kilenckor isteni dicséretre gyűlnek, azután a kapukat bezárják. Nappal esküdtek járják a szobákat, a rendre ügyelve. Az iskola kenyeret is ad diákjainak, négynek egyet naponta. Bent is étkeznek, szobánként convictusban,(iskolaközpontban) pénzért hozatva a főtt ételt kívülről; van, aki tanítás fejében ingyen kapja, természetesen csak öreg diákok. Legszegényebbeknek adományul jut hetenként egy fazék étel. Ilyen a collégium belső élete. A bentlakás, a „coetus“,(kollégisták lakóhelye) a fegyelem és nélkülözés közt is nagy vidámság fészke. A városban sokat beszélnek csínyeikről, melyeket megmosolyognak s azzal meg is bocsátnak a polgárok. Jókai csupa derűnek rajzolja a collégiumi világot, a fiatal kedv Paradicsomát. Arany is lefesti a korabeli diák-életet, a Bolond Istók II. énekében. Neki azért annyira nem lehetett kedvére a víg cimboraság, az énekszótól hangos szoba, a leckeórákra is átharapózó csíny, a tanár ,,kibőgése"; ő már szalontai praeceptor (tanító) korában megelégelte a közös lakást.
Zákány nevű tanár a zenét kedvelte; szép új dallamokat tanított be a „cantusinak", (kollégiumi énekkarnak) melyekre diákjai írtak magyar szöveget. Arany bizonyosan gyönyörűséggel hallgatta „Tihanynak riadó leányá“-t; jó énekhangja volt s örömest énekelt; később is szerette, ha a templomban „jól kiénekelte magát."' Akkoriban minden diák próbálkozott valamilyen hangszerrel; itt tanult meg ő is jobban gitározni, amit már odahaza elkezdett.
1538 óta áll a mostani helyén a Református Kollégium. Ez idő alatt arany betűkkel írta be nevét a magyar és az egyetemes művelődés történetébe. Falai között kezdettől fogva a legmagasabb foktól a legalacsonyabbig folyt az oktató és a nevelő munka.
Diákjai a köznép fiaiból – a parasztok, kézművesek, polgárok, kisnemesek soraiból kerültek ki, akik tanulmányaik végeztével, vagy sokszor évekig tartó külföldi tanulmányútjuk után a nép közé visszatérve, a falvakban és mezővárosokban kamatoztatták szellemi kincseiket. Munkájuk nyomán falusi iskolák százai létesültek. Magyar nyomdák keltek életre, templomokkal népesült be a magyar alföld, és magyar nyelven szólalt meg Isten Igéje.
A Kollégium könyvtárába szüntelenül gyűjtögették a mindenkori haladó tudomány legértékesebb alkotásait, s ezzel a művelt világ legjelentősebb tudományos gyűjteményei sorába emelték, de tankönyvekkel, tanszerekkel, térképekkel látták el a falusi iskolákat is. Ezek bizonyságait a Kollégium múzeumai őrzik.
A Kollégium falai között – imatermében, az Oratóriumban – tartotta üléseit a magyar országgyűlés képviselőháza 1849-ben. Amikor másodszor is az ország fővárosa lett Debrecen, ugyancsak itt alakult meg 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, ekkor és itt fektették le az új, demokratikus Magyarország alapjait.
Arany mohó vággyal lépett be az iskolába, de nem nyílt meg előtte rögtön a sóvárgott világ. Csalódást érzett s szorgalma megcsappant. A félév végén a lector tárgyaiból „eminens,"(kitűnő) a többiből csak „Classis Iae;" így nevezik ott az elégségest ma is. Oka ennek részben talán a szalontai kis iskola elmaradottsága, fő oka a bentlakás. A lakótársak példája, néha erőszaka, a legjobb diákot is el-elsodorja; így esik, hogy kétszer leckét mulaszt — talán a Nagyerdőn bolyong, magát keresve, mint Istókja — amiért három napra megvonják tőle a kenyeret; egyszer későn kel, ezért büntetésből egy éjtszakára vigilnek (virrasztónak) teszik, vagyis őrnek az udvaron.
Arany nemcsak az iskolában, hanem magában, irodalmi ábrándjaiban, tehetségében is csalódott. Szent elfogódással lépett Csokonai városába, biztatta a reménység, hogy tehetsége szárnyra kelhet, hogy itt is ki fog tűnni, s íme, az iskolának sem tud eleget tenni.
Forrás: Voinovich Géza: Arany János életrajza I.kötet
Debrecen nem váltotta be a kisdiák álmait, ahogy egy 35 évesen írott, visszaemlékező versében megállapítja: „Az ifjúság szép kertébe Vas korláton néztem át.” (Visszatekintés)
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Visszahúzódó természete volt, magvas olvasmányokra, mélyebb gondolatokra váró kíváncsisága nem kapott tápot, ha hihetünk a Bolond Istók második részében leírtaknak:
Zsúfolva is van termők: ő tanára
Alig százötvenedrész gondja volt;
A tábláig sem ért el szemsugára,
A legszebb képlet rajta - szürke folt:
„Folytassa Istók!” „X, emelve á-ra”...
Szegény myopsunk csak ötölt-hatolt;
S ha csillagásztak, ő nézvén a csőbe:
Sipkát akasztott más lurkó elébe.
(Bolond Istók, 11/24.)
Ami azonban leginkább felőrli erejét: az anyagi gond. A beöltözés fölemésztette megtakarított garasait, mindennapi megélhetése sem biztos. Nem tud magán segíteni; a hullám szinte összecsap feje fölött. Félévi exament (vizsgát) sem állott; március 18-án a kollégiumból kiiratkozik. Az elbocsátó levélért 1 ft. díjat fizet; jele ez annak, hogy csekély jövedelemmel jár a tanítóság. Arany János 1834 tavaszán Kisújszállásra ment segédtanítónak, hogy pénzt gyűjtsön további tanulmányaihoz.
Forrás: Önarckép álarcokban PIM 2018 nyomán
"Debrecenbe alig vittem annyit, hogy a beöltözés költségét fedezhessem, hazulról nem vártam, de tudván, hogy szüleim, ha a kis házat fejök felől s a pár köblös földet szájokból el nem adják, nem küldhetnek, nem is kértem. E helyzet iszonyú volt rám nézve. Hány kiússza így a kollégiumot? Nekem nem volt erélyem küzdeni. Kedvem a tanulástól elment, s márciusban Kisújszállásra mentem, ideiglenes tanítónak egy évre, hogy eszközt szerezzek tanulmányom folytatására. De e tél mégsem veszett el egészen, ha keveset tanultam: annál többet olvastam.. Megtörtem a német grammaticát, az új iskola költöivel megbarátkoztam sőt, egy nagyobb diák francia nyelvtana kezemre esvén, a francia nyelv elemivel is megbarátkoztam."
Forrás: Önéletrajzi levél (részlet)
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, akkor ide kattintva Kisújszállásra jut el.
