Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
A walesi bárdok Arany János 1857 júniusában elkezdett és valószínűleg 1861 körül befejezett, majd 1863-ban publikált történelmi balladája. A költőt a Magyarországra látogató Ferenc József osztrák császár és magyar király köszöntésére kérték fel. A császári és királyi vizitre a hatalom lelkes ünnepléssel készült.
Aranytól dicsőítő üdvözlő-verset kívántak, ő azonban betegségére hivatkozva elhárította a lehetőséget, de később megírta A walesi bárdokat. Arany az alkotás középpontjába a bűn és a bűnhődés gondolatát állította. A költemény burkolt, allegorikus jelentést tartalmaz: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a kegyetlen, gőgös zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, és helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.
Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az 1848–49-es szabadságharc bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, nekik akart példát mutatni a bátor helytállásra.
A ballada 1863-ban a Koszorú című lapban jelent meg először. A verset Arany János a cenzúra miatt nem saját nevén, hanem az óangol ballada fordítójaként írta alá. A ballada valós eseményeket dolgoz fel, I. Eduárd angol király 1277-ben valóban meghódította a korábban önálló, a kelták által irányított Walest.
A legenda szerint az uralkodó 500 énekmondót végeztetett ki, mert nem voltak hajlandók az általuk gyűlölt zsarnokot éltetni. Egyértelmű a hasonlóság a XIII. századi események és az 1850-es évek magyarországi viszonyai között: Edward maga Ferenc József, a walesi bárdok pedig a magyar költők.
Forrás: wikipedia.org
Zichy Mihály illusztrációi A walesi bárdok című vershez:
Közzétette: Kecskemetfilm Shorts
Közzététel: 2018. febr. 19.
Rendező: Gémes József
