A tengeri - hántás helyszíne kisváros Budapesttől délre, Fejér megye keleti részén, a Dunaújvárosi járásban, a Duna partján. Kedvező földrajzi elhelyezkedése révén területe már a bronzkorban is lakott volt. A történelmét alakító események és az itt élő, letelepedő népcsoportok jelentősége miatt elnevezése jó néhányszor változott. A római korban Vetus Salina néven állt itt katonai erődítmény. Középkori oklevelekben Odon néven, mint oppidum (mezőváros) szerepelt.
A mohácsi csata előtt II. Lajos király innen küldte utolsó segélykérését a magyar nemességhez. A török időkben a magyar őslakosság elmenekülése után a Jancourteran nevű erődje szolgálta az oszmánokat. A törökök kiűzése után a visszatérő őslakosok – magyarok és rácok (szerbek) – mellett nagyszámú német és szlovák népesség telepedett ide. Ezért a 17. században Rácadony, majd a 18-19. században Dunaadony, németül Adam néven szerepelt mezővárosi rangban. A betelepedett németség a kezdetektől domináns szerepet vitt a település életében, már 1723-ban templomot építettek maguknak.
Számos gazdasági tevékenység – szőlészet, borászat, halászat, vízi molnárság, stb. –mellett ők honosították meg a máig élő Szent Orbán kultuszt is, melynek kegyhelye a szőlőhegyen álló, 1884-ben emelt kápolna.
A 18. században a Zichy család épített kúriát az itt szolgáló gazdatisztjük számára, melyet 1820-ban klasszicista családi kastéllyá alakítottak át. 1871-ben megszűnt a mezővárosi rangja, ekkortól nagyközségként szerepelt. A 20. század elején járási székhely volt, vezető szerepét a szocialista időszakban Dunaújváros (Sztálinváros) vette át.
A hetvenes évektől elsősorban a kultúra és a hagyományőrzés terén ismét magára talált az itteni közösség. 1998-ban megalakult a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat, 2004-ben a település városi rangot kapott.
Népszerű látnivalói a barokk Sarlós Boldogasszony templom, a Zichy kastély és a kastélypark, a Szőlőhegy az Orbán kápolnával és természetesen a Duna és mellékága, valamint a Nagysziget természeti szépségei, jellegzetes növény és állatvilága.
Szöveg és kép forrása: adony.hu
