Szentendre, egy krimi első állomása

A Népdal című vers egy tragikusan végződő szerb esküvő történetét eleveníti föl. Az események Szentendrén kezdődnek, s Budapesten át Ráckevén érnek véget. Az első és az utolsó állomás nem véletlen, hiszen mindkét városban jelentős számú szerb kisebbség él. Önök egy három részes "képregény" nézői lehetnek, ha e három helyszín történéseit elolvassák a versben, s megnézik a hozzá tartozó illusztrációkat, Ferenc Tamástól.

Népdal Elmondja: Gáspár Sándor

Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK

Szentendre megkapó, mediterrán hangulatú város Budapesttől húsz kilométerre, északra, a Visegrádi-hegység és a Szentendrei Duna-ág találkozásánál, a folyó jobb partján, szemben a Szentendrei szigettel. Területét különböző időkben, egymástól független településeken más és más népcsoportok lakták. Az ókori Pannóniában a dunai védvonal egyik jelentős erődítménye, Marcus Aurelius kedvelt táborhelye volt itt, ahol más császárok is megfordultak. A katonaságon kívül villáit – köztük a legnagyobb ma ismertet is - római tisztviselők és veteránok lakták.

A népvándorlás korában nem volt lakott, az Árpád-kor­ban az Apor nemzetség szálláshelye, majd templommal és királyi szállással ellátott udvarhely volt. Sanctus And­reas-ként 1146-ban szerepelt először oklevélben.

A Népdal című vers menyasszonya édesanyjával készülődik az esküvőjére. Ferenc Tamás illusztrációja.

1318-ig árumegállító és vámjogokkal bíró főesperesi székhely, ekkor az esztergomi érsek fennhatósága alá került. 1342 után a bencés nagykáptalan, ezt követően pálos perjelség, végül a 16. század végéig a cisztercita rend birtoka volt. Fejlettségét lakónak vízimalmai valamint szekér és hajóépítése bizonyította.

Az első délszláv bevándorlók már a rigómezei csata után (1389) megjelentek itt, de a török időkben a város elnéptelenedett. 1595-től a komáromi várkapitányság, 1659-től a 18. századig a Zichy család birtoka volt. 1420 és 1690 között négy hullámban érkeztek ide főként dalmát és szerb, de más etnikumú családok is, Csernojevics Arzén pátriárka vezetésével. Nekik köszönhető a jellegzetes városkép kialakítása, melynek legszebb emlékei a városközpont – a mai Fő-tér - kereskedőházai.

Szerb ortodox temető, Forrás: gothic.hu
Kereskedőházak Szentendre, Fő tér, Szentendrei Képtár. Szerző: Varga Ferenc. Forrás: wikipedia.org

A későbbi újjáépítések, toldások, bővítések során alakult ki a belváros ma is látható barokk, rokokó és copf arculata, melyet az először fából, majd a 18. században kőből újraépített hét templom tovább gazdagít. A betelepedett szerbek jelentős szabadságjogokat kaptak, s a középkori magyar városból jól prosperáló szerb polgárváros, majd Mária Terézia uralkodása alatt szabadalmas királyi város lett. Lakói szőlő és bortermelésből, a céhes kézműipar különféle ágainak – szabó, kalapos, szőnyegkészítő, csizmadia, szűcs, aranyműves, kovács, stb. – termékeiből illetve ezek vízi és szárazföldi úton lebonyolított kereskedelméből éltek. A folyamatos fejlődést a 19. században természeti katasztrófák, az 1800-as nagy tűzvész 1809-ben és 1837-ben az árvizek, illetve 1880-85 között a filoxéra (kártevő,szőlőgyökértetű) torpantotta meg.

Szentendre a Duna felől, 1946. Forrás: fortepan.hu
Városháza. Szerző: Csanády. Forrás: wikipedia.org

A második világháború elkerülte a várost, mely így komolyabb károkat nem okozott. 1979-ben még az ország legkisebb városai közé tartozott, de ekkor a környező részek – Pismány-hegy, Pannonia-telep, Boldogtanya, stb. - belterületbe csatolásával ugrásszerűen megnőtt az épületek így a lakosok száma is. Napjainkban több mint 25.000 ember otthona. A 20. században itt meglévő ipar – papír és cementgyártás, kocsi-gyár, gyémántcsiszoló – a rendszerváltás után megszűnt, a munkahelyek száma lecsökkent, így a város az idegenforgalmat és a szolgáltatásokat megtartva fokozatosan inkább alvóváros lett.

A hangulatos kisváros régóta vonzza a művészeket. 20. századi festészetünk számos kiemelkedő képviselője élt és dolgozott Szentendrén. A nagybányai iskola vezető mestere Ferenczy Károly 1889-92 között élt itt családjával. Itt született két gyermeke, Béni és Noémi is. A Ferenczy család művészeinek munkái mellett - Ámos Imre, Anna Margit, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kovács Margit, Kmetty János, Vajda Lajos és természetesen az 1929-ben megalakult szentendrei művésztelep tagjainak, valamint kortárs művészeinknek – alkotásai is megtalálhatók a város kiállítóhelyein. Napjainkban is közel kétszáz képző-és iparművész, író, költő, színész, fotográfus és zeneművész él itt.

Kmetty Museum. Szerző: Petr Berka. Forrás: wikipedia.org