Arany János verséből 1915-ben hangosfilmet forgatott Garas Márton rendező, a magyar film hőskorának kiemelkedő alakja. A film női főszereplője, Kund Abigél szerepében Berky Lili, a korszak ünnepelt színésznője volt.
Sajnos a produkció már nincs meg. A filmvilag.hu információi szerint „filmtörténetünk őskorának becses leleteit állítólag az ötvenes évek anyagtakarékossági és értékfecsérlő kampányai idején a filmarchívum létrehozásával megbízott amatőr átengedte hulladéknak. Katona József filmdrámáját, A tolonc című népszínművet és a Tetemrehívást is összepréselték és gombot készítettek belőlük.”
Az alábbi linken a film minden fontos részletét megismerhetik: hangosfilm.hu
Ez a film volt a nyitó előadás a Royal Apollóban, a későbbi Royal moziban, mely egészen a hetvenes évekig volt a budapestiek egyik kedvenc filmszínháza a Royal szálló épületében. Az általunk kreált forgatási „werk-rajzon” kívül van még látnivaló. Eredeti filmjelenetek képei 1915-böl (Magyar Nemzeti Filmarchívum Fotótára):
A ballada első megjelenésekor a címhez a következő jegyzetet írta Arany János: „A középkori istenítélet egy neme, midőn a gyilkosság gyanújában levőket a meggyilkolt holtteste fölé állították, hogy az újra megjelenő vér bűnös voltukat bizonyítsa. Istenítéleteknél hazánkban egyházi részről a káptalanok ügyeltek föl; világi részről a pristaldus nevű tisztviselő járt el. Ezért van jelen költeményben egy kanonok s az itt (minden további igény nélkül e név helyes voltára) pörosztónak mondott pristald. Ha a ballada, céljához képest, a tetemre hívás törvényes szokásain netalán túlment: költeményben ezt megbocsáthatónak vélte – a szerző.”
A Tetemre hívás (1877) az istenítéletek egyik különleges módjaként a szándékos emberölés elkövetőjének a népi hiedelem szerint történő felderítését jelentette. A gyilkossággal gyanúsított személyeket a holttesthez vezették, és ott azt eskü mellett meg kellett érinteniük.
Amennyiben a test színe változott, vagy vérzett, a gyanúsítottat bűnösnek mondták ki. Ugyanaz történt akkor is, ha valaki nem volt hajlandó a holttest mellett megesküdni az ártatlanságára. Bár az egyház már a IV. lateráni zsinaton eltiltotta papjait az istenítéletektől, a hullapróba még a XVII. században is előfordult:
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszület, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap. [... J
„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
-Sebből pirosan buzog a vér.
Az 1890-es évek elején készült el Zichy Mihálynak az Arany balladákhoz szánt rajzsorozata, amely először Ráth Mór kiadásában jelent meg (Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival, Budapest, 1895-1898). A hatalmas, félíves különböző színű szecessziós kötetek hasonmása éppen napjainkban látott újra napvilágot.
Az eredeti Ráth-féle kiadás köteteiben Zichy nem egyszerűen különálló illusztrációkat készített az Arany-balladákhoz, hanem szabályosan "körberajzolta" a kalligrafikus betűkkel, kézzel írott (Zichy írása lehet?) szöveget. Emiatt a rajzok és a szövegkiadás teljes értékűen csak hasonmás kiadásban érvényesülnek együtt. A későbbi kiadások ezért - bár utánozták az eredeti formáját - csak szemezgettek a képanyagból.
Alig fejeződött azonban be ez a díszkiadás, a Pesti Napló 1898-ban újra megjelentette a gyorsan népszerűvé váló anyagot, Arany-Zichy Album címen, mégpedig legendásan híres előfizetői ajándék-sorozatában. Itt immár egybegyűjtve szerepelt a 24 Arany-vers, s a hozzájuk készült rajzokból 40-et közölt az album.
Forrás: mek.oszk.hu
